Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
120 298. szám. szabad megszámlálatlan milliókat költeni egy lelkileg úgyis harczképtelen hadseregre, s nem szabad a nyomorral küzdő nép terheit emelni egy nem létező magyar királyi udvartartás költségeinek kedvéért. A mélyen tisztelt képviselőháznak alázatos szolgái Dr. Búza Barna, Matolai Etele, a népgyűlés jegyzője. a népgyűlés elnöke. 231-ilí melleidet a 298. számú irományhoz. 9.017. ikt. sz.: Szerencsi népgyűlés. Tisztelt Képviselőház! Midőn az 1741. szeptember 11-iki pozsonyi országgyűlésen hazánk karai és rendéinek ajkáról elhangzott a történelmi nevezetességű kijelentés: »damus vitám et sanguinem pro rege nostro Maria Theresia« a királyhűség apothesisát magában foglaló eme kiáltás, nem volt a pillanatnyi felbuzdulás egyszerű megnyilatkozása, mert hazánk szine-virága csakugyan vért és életet áldozott s karddal kezében, királyhűséggel szivében csatasíkra szállott: erejével, vitézségével, vérének hullásával az ingadozó trónnak támaszt s hosszú századokra terjedő erős alapot adott. Midőn ez a nemzet, mely a dinastia legsúlyosabb napjaiban megmenté annak részére a trónt, alig egy század leforgása alatt nemzeti jogaiból, ősi szabadságából kiforgatva nehéz rabságba jutott, midőn érezte, hogy nemzeti létele, ezredéves alkotmánya ugyanezen dinastia politikájának olcsó prédájául jutott s a Nemzeti Múzeum lépcsőcsarnokából elhangzott eskü: »a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk« széles e hazában ajkról-ajkra szállt: e nemzet megtartá esküjét s örege, ifja karddal kezében, honszerelemmel szivében vívta meg az önvédelem nagy nemzeti harczát s a félvilág csodálta, hogyan tördeli a kezére, lábára kovácsolt bilincseket. Es ha ma, midőn állami lételünk, alkotmányunk tételes törvényekkel, királyi esküvel biztosítva van, a magyar állam magyar mivolta napról-napra mindjobban elhomályosul; milliók ajkáról ismét hangzik a szó: magyar hazánk fiaiul születvén, magyarok leszünk! Ez a nemzet szavának ismét ura lesz s a mit akar, meg fog történni, mert meg kell történnie. Tisztelt Képviselőház! Nem a katonai javaslatok, nem a hatványozott mértékben emelkedő vér- és pénzadó súlya mozdítá meg e nemzet minden rétegét: hanem az a tapasztalás, hogy önálló államiságunk, nyelvünk ős joga mind szűkebb-szűkebb körbe szorul, s akkor, midőn a kérvényezők százezrei zörgetnek a képviselőház ajtaján s kérnek meghallgatást, a kormány ós annak pártja nem egy törvényjavaslat ellen renitens töredékkel, hanem a felébredt nemzeti öntudat szószólóival áll szemben
