Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
298. szám. 121 s a kormánynak és pártjainak meg kell hallania, meg kell értenie, hogy ez a nemzet nem akar ós nem fog lejebb siklani azon a lejtőn, a melyre észrevétlenül jutott, hanem fokról-fokra feljebb akar haladni azon magaslatig, a hol az önálló és független Magyarország eszménye ragyog. A katonai javaslatok ellen megindult országos mozgalom csak egy lánczszem a nemzeti eszményekért megindult küzdelem teendőinek hosszú lánczolatában s ha a katonai javaslatok megszavazásának ellenértékéül felállított kívánalmak nem teljesíttetnek: ebből azt a szomorú, de akaratunkat, törekvéseinket, küzdelmünket megaczélozó tapasztalást kell merítenünk, hogy magyar nemzeti mivoltunk s nyelvünk jogaiért, alkotmányos szabadságunkért megindult nemzeti küzdelmünk a maga teljes egészébe nem helyeseltetik sem Bécsben, sem a magyar parlamentben. Tisztelt Képviselőház! Midőn a szerencsi közigazgatási járás polgárai a folyó év április hó 5-én a járás székhelyén, Szerencsen a katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést tartottak, ez által nem a katonai javaslatok ellen tiltakozók számát akarták szaporítani, hanem a nemzeti állam kiépítéséért, nyelvünk jogainak érvényre juttatásáért küzdő magyarság egyeteméhez való tartozandóságukat akarták kinyilvánítani s midőn az ezen népgyűlésen egyhangú lelkesedéssel elfogadott határozati javaslattal a szerencsi közigazgatási járás polgárai a tisztelt Képviselőház elé járulnak, annak a parlament által leendő elfogadásával a nemzeti jogokért s nyelvünk igazaiért vívandó s talán évtizedekre kiterjedő küzdelemhez kérik a parlament erkölcsi támogatását. Tisztelt Képviselőház! Visszásán hangzik, hogy a nemzeti küzdelemhez kérjük a parlament erkölcsi támogatását, mert hiszen a parlamentből kellene a küzdelemnek kiindulnia, de, sajnos, ez nem történt meg 1867 óta soha. Es hiába hivatkoznak a magyar nemzet kívánalmaival szemben magasabb állami, monarchikus vagy dinastikus érdekekre, mert mivelünk együtt az országban a nép milliói érezzük s érzik, hogy ebben az országban egy állami, egy monarchikus, egy dinastikus érdek van, s ez az, hogy ez az ország minden vonatkozásában magyar ós csupán csak magyar legyen. Ezért tartjuk mi nemcsak jogosnak, de szükségesnek is, hogy a magyarság jogai a hadseregben is érvényesüljenek s most, midőn ujabb terheket szándékozik a magyar parlament a megpróbáltatások és terhek súlya alatt már-már roskadozó nemzet vállaira rakni, ezért kérjük a vér- és pénzáldozatért, hogy adja e nemzetnek cserébe az őt törvény szerint megillető jogokat és ez által növelje annak önbizalmát, erejét. Tisztelt Képviselőház! Azon eszmék, azon óhajok, melyeket vázoltunk s melyek egy nagy nemzeti czél perspektíváját világítják be, teszik indokolttá, hogy bemutassuk azon határozati javaslatot, melyet a szerencsi közigazgatási járás polgárai 1903. évi április 5-én fogadtak el s a mely a következő: »Kimondja a népgyűlés, hogy kérvényileg felír a Képviselőházhoz a végből, hogy Magyarországnak úgy nemzeti, mint anyagi fejlődésére káros katonai trövényjavaslatot vegyék le a napirendről, vagy az ujonczmegajánlás feltételekónt mindama nemzeti jogokat állítsa be a hadseregbe, melyek a magyar hadsereget törvény szerint megilletik, legalább is olyan arányban, mint a hogy azokért a volt Képvh. iromány. 1901—1906. XXIV. kötet. 16
