Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
86 300. szám. Mindkét állam juhállománya a hetvenes évek óta állandóan csökken. A létszámcsökkenés legfőbb okai: a legelőterületeknek telkesítések útján törtónt nagymérvű megszorítása s a gyapjú árának az ausztráliai s argentínai gyapjútermelés nagymérvű megnövekedése következtében beállott csökkenése; kétségtelen azonban, hogy a létszám csökkenésére befolyással van a mezei gazdálkodásnak belterjesebbó történő átalakulása, valamint az a körülmény is, hogy a nyugati államok elzárkózó vámpolitikája s prohibitiv állategészségi intézkedései a jukhivitelt csaknem lehetetlenné teszik, a mely körülmények természetszerűleg szintén hátrányosan befolyásolják a juhok értékesítési viszonyait s ezzel a juhtenyésztés jövedelmezőségét is. Juh-állományunk igen nagymérvű csökkenése daczára az még mindig oly nagy, hogy kiviteli feleslegünk van; ez a felesleg azonban rendkívül ingadozó annak következtében, mert a kiviteli konjunktúrák ritkán kedvezőek. A juh az ország sok vidékén még mindig nagy fontossággal biró haszonállat; nagy területű legelőink vannak, a melyek csak juhlegeltetés útján értékesíthetők, ezeken kívül az élelmezési szempontok, miután a juhhús aránylag a legolcsóbb húsnemű, szintén a juhtenyésztés lehető fentartása mellett szólanak. Valószínű, hogy kedvező értékesítési viszonyok bekövetkezése esetén juhászatunk, — ha számbelileg nem. is, — de belérték, minőség tekintetében, nagyobb, több gyapjút adó fajták tenyésztése útján, javulni fogna. A juhok vámjának megítélésénél azon tény veendő leginkább figyelembe, hogy tetemesen megfogyott juhállományunk az értékesítési viszonyokban mutatkozó általános pangás miatt is, a behozott árú versenye ellen kellő védelemben részesítendő. Tény ugyan, hogy a behozott juhok nagyobb része nem vágó juh, hogy ennélfogva a behozatal után ezen árú egj darab ideig még mint a gazdasági tőkeértéket szaporító alkatrésze szerepel a nemzeti vagyonnak, — és e miatt a védelemnek ezen behozatallal szemben nem is kell oly mérvűnek lennie, mint a vágóökrök behozatalával szemben. De mivel az országban meglevő anyag — ha a behozatal versenyével küzdeni nem kell — a saját erejéből is eléggé fejlődőképes, a tenyésztés emelése végett behozandó állat pedig a nagyobb vámot is elbírja, — a juhok vámja mégis oly összegben szabandó meg, hogy az különösen az olcsón termelő Kelet behozatalával szemben, a mi tenyésztésünket kellő védelemben részesítse. A tervezett 2'50 K vám a behozott juhok 1901. évi átlagos értékének 17'2 0 /o-át teszi, ezen magas értékarányánál fogva tehát kielégítő védelmet fog biztosítani. A juhokkal azonos vámtétel alá esnek jelenleg, és fognának esni jövőben is a kecskék. A kecskék létszáma Magyarországon 1895-ben 308.810 darabot, Ausztriában 1900-ban 1,015.682 darabot tett; a létszám Magyarországon inkább csökken, Ausztriában alig változik. A kecsketenyésztés a tejelés és kecskebőrtermelés tekintetében, bir jelentőséggel. A tejtermelést illetőleg különösen a szegényebb sorsú nép, — a mely földbirtokkal vagy egyáltalán nem bir, vagy birtoka oly csekély, hogy szarvasmarhát tartani nem képes, — van a kecsketej élvezetére utalva. A vámterületnek kecskebehozatala többszörösen felülmúlja akivitelt; a behozatal túlnyomórészt Szerbiából, azután Montenegróból érkezik. A kecske vámja külön elbírálást azért nem igényel, mert ezen állatnem összes viszonyai, főbb vonásokban legalább, a juh viszonyaival azonosok, a meny-
