Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300. szám. 87 nyiben pedig eltérések vannak, azok sokkal lényegtelenebbek, semhogy valamely külön intézkedést tennének indokolttá. A Németországban a kecskebehozatalra, engedélyezett vámmentesség nálunk különösen nem volna indokolt, mert a juhtenyésztés hátrányára a kecskéket előnyben részesítené, holott a mi viszonyaink szerint a juhtenyésztés — kevés kivételtől eltekintve — a, kecsketenyésztést nemcsak helyettesíteni képes, de annál általában jövedelmezőbb, jobb, megfelelőbb termelési ágnak is tekintendő, különösen figyelembe véve még azt is, hogy legelőink, kivált az erdők szomszédságában, a túlerősen fejlődő kecsketenyésztéstől csak kárt szenvednének. 69. Bárány és gödölye. A juhok és kecskék vámjának emelése folytán szükségessé vált a bárányok és a gödölyék vámjának emelése is, 0'60 koronáról 1*50 koronára. A bárányoknál a kivitel, — a gödölyéknél a behozatal van túlsúlyban. Ezen állatok vámja megítélésénél leginkább csak az a szempont lehet a vezető, hogy azok fogyasztási czikkek lévén, vámjuk lehetőleg az egyéb vágó állatok vámjával helyes értékarányban volt megállapítandó. 70. Sertés. Magyarország és Aiisztria .ííríestenyésztése a kilenczvenes évek közepén mélyreható válságon ment át a sertésvész következtében, a mely a két állam sertéstenyésztését nagy mórtékben megcsökkentette s a. vész következtében Németország által ugyanakkor (1895. júniusban) elrendelt s azóta állandóan fentartott beviteli tilalom kivitelünk lehetőségét, legalább egyelőre, — megbénította. Ez a körülmény különösen a külforgalmi adatokban jut kifejezésre, míg az egyes állatszámlálásoknál a vész hatása alig észlelhető, miután azok nem a vész tartama alatt hajtattak végre. A két állam sertéslétszáma a következő: Magyarországon 1884-ben 5,554.130, 1895-ben 7,330.091, Ausztriában 1890-ben 3.549.700, 1900-ban 4,682.654 darab. Jelenlegi vámtarifánk a sertések tekintetében két kategóriát különböztet meg: a 10 kgr. aluliakat (malaczok) és a 10 kgr. súlyon felüli állatokat. Az előbbiek vámja darabonkint 0'71, az utóbbiaké 7"14 korona, szerződésszerűkig 3'57 koronára mérsékelve. A sertések ezen osztályozása azonban, a mint a viszonyok igazolták, érdekeinknek meg nem felelt és a sertésforgalom és tenyésztés megváltozott viszonyai indokolttá tették, hogy a sertések között — azok minősége, illetve súlya szerint — különbség tétessék. Magyarországnak ugyanis nemcsak a sertésvész okozta pusztítások miatt nehéz viszonyok között levő sertéstenyésztését, de a szintén súlyos helyzetben levő sertéshízlaló iparát, a vámvédelem útján is, támogatnia kell. Az a vámtétel, a mely a sertéstenyésztésnek már elegendő védelmet nyújt, még nem kielégítő ós nem eléggé hatályos a sertéshízlalás részére is, a mely az amerikai sertészsír-behozatalban, a nyugati államok margaringyárainak terjeszkedésében, és a keleti államok zsírtermelósének fejlődósében egyaránt veszedelmes versenytársakra találva, legalább a vámbelföldi piacz kellő megvédése érdekében magasabb vámvédelmet igényei Ennnélfogva szükségessé vált a sertések tarifálásánál a sertéseket bizottsági fokuk, azaz súlyuk szerint megkülönböztetni, és a vámot ezen kategorizáláshoz képest szabni meg.