Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

2 300. szám. Vámtarifánknak, ily alapon való megállapítása, az akkori kereskedelmi politikai helyzetnek folyománya volt. Az 1878. évi vámtarifa kidolgozásának idején ugyanis a külállamokkal való kereskedelmi viszonyaink még tarifaszerződések útján voltak szabályozva és ezen szerződéses viszonynak további fentartása érdekében a tárgyalások új szerződések kötése végett folyamatban voltak. Miután a legtöbb európai államnak vámtarifájában a szabad kereskedelem elve jutott kifejezésre, vámtarifánkba a szerződéses tarifák vámjai abban a feltevésben vétettek át, liogy a külföld ezáltal hasonló eljárásra, vagyis a szerződéses vámpolitika fentartására és velünk szemben kedvezményes vámok alkalmazására fog buzdíttatni. A vámpolitika terén beállott lényeges változások következtében azonban ez a feltevés nem vált be. Az 1878. évi vámtarifa gazdasági érdekeinknek megfelelhetett mindaddig, míg legfontosabb fogyasztási piaczunkra: Németországba nyers terményeinket, lisztünket és élőállatainkat vámmentesen • vihettük be és iparczikkeinknek Németországba való bevitele sem volt magasabb vámok által megnehezítve. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, midőn a Németországgal fennállott tarifaszerződésünknek az 1877. év végével való lejárta után Németország, mely akkor azzal volt elfoglalva, hogy vámtarifáját a saját termelésének nyújtani kivánt védelem czéljából megfelelően átalakítsa, nem volt többé rábírható, hogy velünk új tarifaszerződést kössön s igy a mi kiviteli forgalmunkban is érvényesültek azok a vámok, melyeket Németország — jelzett védelmi czólzatai által vezéreltetve — 1879. évi új vámtarifájával életbe léptetett. Ez az új vámtarifa, mely egyebek közt a búzának, árpának, lisztnek, épület- és szerszámfának, tojásnak, lónak, tehénnek és ökörnek addigi vámmentességét megszüntette, továbbá a vajnak, bornak, sertésnek és számos ipari czikknek vámját tetemesen emelte, Németországba irányuló kivitelünket, különösen nyers terményeink kivitelét lényegesen megnehezítette. Ehhez járultak még a német kormány által első sorban a keleti marhavész behurczolása miatt felmerült aggályok következtében az állatforgalom terén életbeléptetett korlátozások és tilalmak, melyeknek hatása alatt a Németországgal való forgalmunkban első rendű fontossággal biró állatkivitelünk, különösen szarvasmarháinknak kivitele sajnos csökkenésnek indult. Németország példája más államokban, mint Francziaországban, Oroszországban és Svájczban is követőkre talált, mely államok szintén védvámos irányban dolgozták át vámtarifájukat. Ugyanerre az időre esett az északamerikai Egyesült-Államok nyersterményeinek az európai piaczokon mindinkább fokozódó térfoglalása, mely reánk nézve különösen az angol piacz búzaszükségletének ellátásában való csökkenő részesedésünkben éreztette hatását. A vámpolitika terén beállott eme lényeges változások mellett csakhamar érezhetővé vált annak szüksége, hogy az 1878. évi vámtarifa oly tarifával helyettesíttessék, ' mely termelésünk számára legalább a vámterület fogyasztását biztosítsa. E czélból még 1879-ben megindíttattak a tárgyalások a vámtarifa revíziója iránt. Ezek a tárgyalások, melyek csaknem három éven át tartottak, az 1882. évi XVI törvényczikk mellékletét képező és az 1882. évi június hó 1-én életbe lépett vámtarifának megállapítására vezettek. Ez az új vámtarifa visszaállította a gabonaneműeknek és az őrleményeknek az 1878. évi vámtarifában megszüntetett vámjait, melyek az 1853. évi vámtarifa tételeinek feleltek meg, és egyúttal magasabb vámtételeket állapított meg a legfontosabb ipari czikkekre, mint a pamut- ós lenfonalakra és árúkra, gyapjúárúkra, bőrre és bőrárúkra, vasra és vasárúkra, gépekre, vegyészeti segédanyagokra és árúkra stb. Ezenkívül tengeri kikötőink hajó- ós kereskedelmi forgal-