Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300. szám. 3 mának élénkítése czéljából a gyarmatárúkra, azoknak tengeren való behozatala esetén, különbözeti vámok léptettettek életbe, a kávé, aszúszőlő stb. pénzügyi vámjainak egyidejű felemelése mellett. Ezek a felemelt pénzügyi vámok már az 1882. évi III. törvónyczikk intézkedései által léptettettek életbe, melyek alapján 1882. évi márczius hó 1-től kezdve vámpótlókok szedettek az 1878. évi vámtarifa megfelelő tételei után. Az ásványolajok felemelt vámjait külön törvény (1882 : XVIII. t.-cz.) állapította meg, mely 1882. évi szeptember hó 1-én lépett hatályba. Az 1882. évi vámtarifa e szerint a korábbitól eltérőleg már határozottabb védvámos irányzatot követett. E mellett megalkotásánál az a törekvés is érvényesült, hogy a pénzügyi vámok ujabb emelésével az állam jövedelmei ismét szaporíthassanak. A tarifa az 1884. évi XXL törvény ez ikk által módosíttatott, mely a szesz megadóztatására vonatkozó új intézkedésekkel kapcsolatban a sajtolt élesztő vámját felemelte. Az 1882. évi vámtarifa és az a mellett fennállott kereskedelmi szerződések által teremtett vám- és kereskedelmi politikai helyzet azonban a külföldi államok által fontos kiviteli czikkeinket illetőleg életbe léptetett vámemelések következtében csakhamar lényegesen megváltozott. Németország 1885. évi vámtarifareformjával a termelésünket érdeklő czikkek közül különösen a búza, árpa, liszt, szerszámfa ós fűrészárú, ló, tehén, ökör, sertés vámjait tetemesen, sok esetben több mint 100°/

0-kal emelte. Hasonlóképen felemelte Francziaország is a gabona ós állatok vámjait. A külállamok vámpolitikájának ezen átalakulása következtében az 1882. évi vámtarifa revíziója már 1885. évben megkezdetett, mely revizió azután az 1887. évi június hó 1-én hatályba lépett 1887. évi XXV. törvénycsikkel foganatosíttatott. Ez a törvónyczikk nem egészen új vámtarifát léptetett életbe, hanem csak az 1882. évi vámtarifának módosításáról intézkedik. Ez a módosítás azonban igen mélyreható volt, a mennyiben nemcsak több mezőgazdasági czikkre, hanem az ipari czikkek egész sorozatára nézve emeltettek fel a vámok. Ezen vámemeléseknél mérvadó volt az a szempont, hogy ha már nem szerezhetők vissza azok a piaczok, melyekről termékeink a külföldi államok védvámos politikája ós az egyre erősbödő tengerentúli verseny következtében mindinkább kiszorultak, legalább a vámterület fogyasztása biztosíttassák termelésünknek és az említett vámpolitikai viszonyok következtében piaczukat vesztett külföldi termékeknek még kevésbbé védett vámterületünkre való beözönlése megakadályoztassák. Ebből a törekvésből folyóiag az 1887. évben módosított vámtarifában az 1882. évi vámtarifához képest már fokozottabb védvámos irányzat érvényesült. Szerződéses vámrendszerünk. Az előadottak szerint létesített vámtarifáink mellett külkereskedelmi forgalmunk alakulására lényeges befolyást gyakorolván az a szerződéses viszony, melynek alapján kereskedelmi összeköttetéseinket a külállamokkal időnkint rendeztük, szükségesnek mutatkozik e helyütt az 1878. évi vámtarifánk megalkotása óta követett szerződéses vámpolitikánk történetének főbb mozzanatait a következőkben vázolni. A kereskedelmi politikai viszonyokban a 70-es években, végbement nagy átalakulások következtében kereskedelmi cs vámrendszerünk védvámos irányban való átalakítása kívánatosnak bizonyulván, ezen reform előkészítése végett a l*