Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 17 és terjedelmű vódvámok tekintendők szükségeseknek és jogosultaknak. E tekintetben szem előtt tartandó az, hogy a mezőgazdaságnak kétségtelenül jogosult vámvédelme csak bizonyos határig terjedhet a nélkül, hogy az az összhang megzavartatnék, mely a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek védelmében egyaránt szükséges és a melynek megóvását maga a törvény is kivánja, midőn kimondja, hogy az új vámtarifa a mezőgazdaság és az ipar érdekeit egyaránt védje. A mezőgazdasági czikkek vámvédelmének mérve mellett gondos mérlegelést igényelt a vámvédelem terjedelmének megállapítása is, mert nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt a határt, melyet az ipari termelés fontos érdekei, szabnak meg. Ezekre az érdekekre való tekintetből mellőznünk kellett azt, hogy azokra az ipari nyersanyagokra, melyek nálunk egyátalában nem, vagy nem megfelelő mennyiségben vagy minőségben állíttatnak elő, védővámok érvényesíttessenek, mert e nyerstermékek vámmentességének további fentartása nemcsak fontos érdeke az ipari termelésnek, de különösen tekintettel a belföldi ipar nagyfontosságú kiviteli érdekeire, ezen nyersanyagokra kívánt vámvédelem érvényesítéséről le kellett mondanunk, ha az új vámtarifa létesítésére vonatkozó megegyezés létrejövetelét koczkáztatni nem akartuk. Ipari vámok. A világforgalmi és versenyviszonyoknak ríj abban jelentkező az az alakulása, mely az európai államokat mezőgazdaságuk fokozottabb védelmére ösztönzi, érezhetővé teszi annak szükségét, hogy az ipari termelés is megfelelőbb védelemben részesíttessék. Igazolja ezt Németország példája, mely állam, habár virágzó ipara az eddigi vámok mellett is oly hatalmas fejlődésnek indult, hogy termékeivel nemcsak a belső fogyasztást fedezni képes, hanem a világnak úgyszólván összes piaczait fölkeresi, mégis szükségesnek tartja, hogy a változott viszonyok mellett új vámtarifájában ipari termelésének fokozottabb védelméről gondoskodjék. A svájczi új vámtarifa is jelentékeny vámemeléseket vesz kilátásba számos ipari czikkre nézve és előrelátható, hogy a többi ipari államok új vámtarifáiban is ugyanez a törekvés fog kifejezésre jutni. Ezen helyzettel szemben az Ausztriával való vámközösségből, valamint az 1899. évi XXX. törvényczikknek már többször idézett rendelkezéseiből folyólag még azon esetben sem zárkózhatnánk el az ipari vámoknak bizonyos mérvű és a viszonyok változása következtében jogosultnak mutatkozó emelése elől, ha Magyarországnak az ipari termelés terén nagyobb védelmi szükséglete egyátalában nem volna. A tények azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják, a mennyiben a hazai ipar számos ágazatának, mint különösen a bőr-, vas-, gép-, electrotechnikai stb. ipar köréből hangzott fel az a panasz, hogy a belföldi ipar a külföldi államok erős versenye miatt fejlődésében akadályozva van és nyilvánult ennek alapján az az óhaj, hogy a fejlettebb külföldi iparnak termékei piaczunkról magasabb vámokkal távol tartassanak. Midőn azonban a kormány az ipari vámoknak a szükséghez mért emeléséhez hozzájárult, felelősségének érzetében teljes tudatában volt annak, hogy hozzájárulását a vámvédelemnek csak oly mérvű és terjedelmű fokozásához adhatja, mely Magyarország érdekeivel összhangba hozható. Tekintettel arra, hogy Magyarország iparának csekélyebb fejlettsége mellett még sok ipari czikkből a monarchia másik állama iparának fogyasztója, mindeuek előtt kötelességszerüleg az a határ volt szem előtt tartandó, melyet a fogyasztás érdeke megvon. Ennélfogva oly czikkekre nézve, melyek a nagy fogyasztó közönségnek első rendű szükségleti czikkei és a melyeknek nagyobb vámmegterhelése Képvh. iromány. 1901—1906. XXIII. kötet. 3
