Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

is 800. szám. tehát a szegényebb sorsú osztályt sújtaná, kizártnak kellett tekintenünk az ipari vámoknak a fogyasztást érezhetőn terhelő emelését. Ezért az ily ezikkeknek vámja vagy egyátalában nem, vagy csak csekélyebb mérvben emeltetett. Ennél nagyob mérvű emelés csak azon czikkekre nézve vétetik kilátásban, melyek a széles néprétegek közfogyasztásának tárgyát nem képezik, hanem mint fényűzési czikkek vagy különlegességek túlnyomóan, sőt majdnem kizárólag a vagyonosabb osztály által fogyasztásnak, melyeknek magasabb vámja tehát a szegényebb néposztályt nem terheli és az árúnak magasabb értéke folytán indokolt. A vámok emelésénél a fentebb előadottak szerint a negotiatió érdeke is figyelembe volt veendő. Minthogy a részünkről a nyugati államokkal szemben teendő szerződéses engedmények arra fognak szolgálni, hogy mezőgazdasági czikkeink kivitelére kedvezményeket eszközöljünk ki s így a negotiatiós érdek számára teremtett alkudozási eszközöknek a nyugati államokkal való viszonylatainkban első sorban Magyarország fogja hasznát venni, a vámok megállapításánál az ország ezen fontos érdekének kielégítéséről is gondoskodni kellett. Különös figyelemmel kellett még arra is lenni, hogy azon czikkek, melyeknek fokozottabb védelmében a hazai ipar is érdekelve van, kellő védelemben részesüljenek s a magyar ipar védelmi szükségletei új vámrendszerünk megállapításánál épúgy kielégíttessenek, mint azok a szükségletek, melyeknek kielégítését az osztrák ipar jogosult érdekei kívánják meg, — abból a, fentebb említett elvből indulva ki, hogy ha az új vámtarifa a magyar mezőgazdaság érdekeit kielégítő és hatályos védelemben részesíti, a méltányosság és viszonosság alapján nem tagadható meg a szükséges védelem Ausztria iparától sem. Az ezen szempontokból indokoltaknak mutatkozó vámemelések megállapításánál azonban szigorúan figyelembe vettük azt a határt, a meddig menő emelés az ipar védelme szempontjából feltétlenül szükséges és egyéb érdekeinkkel is összeegyeztethető. Ezek voltak amaz irányelvek, melyeket a kormány az ipari vámok megállapításánál kötelességszerűen szem előtt tartott. A vámemeléseknek a vámjövedelemre való hatása. Az ekkóp tervbe tett vámemelések előreláthatólag nem fogják a vámjövedelem csökkenését maguk után vonni, mert — mint az alábbi adatok is igazolják, — sem az 1882. évi, sem pedig a még nagyobbmérvű 1887. évi vámemelések a vámbevételek csökkenésére nem vezettek, sőt ellenkezőleg, az 1887. évi vámreformot követő években a bevételek folyton és jelentékenyen emelkedtek. A következő vámterület összes vámbevételei voltak, ugyanis: 1881. évben 29.529 ezer arany forint. 1892. évben 44.671 ezer arany forint. 1882. » 37.771 » » ' » 1893. » 49.022 » » » 1883. » 45.099 » » » 1894. > 52.692 » » » 1884. » 44.763 » » » 1895. » 53.432 » » » 1885. » 39.932 » » » 1896. > 52.875 » » » 1886. » 37.243 » » » 1897. » 60.461 > » » 1887. » 36.025 » » , » 1898. » 69.704 > » » 1888. » 38.232 » » . » 1899. > 57,734 » » » 1889. » 39.705 » » » 1900. » 56.665 » » » 1890. » 41.198 » » » 1901. » 51.213 » » > 1891. » 42.314 » » »