Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
16 300. szám. haladása, avasúthálózat kiépítése és a vasúti és tengeri viteldíjaknak leszállítása következtében öltött és a mely lehetővé tette, hogy Amerika most már nemcsak nyers terményeivel, hanem alacsonyabb termelési költségek mellett előállított ipari készítményeivel is elárasztja Európa piaczait, tisztában kell lennünk azzal, hogy a 15 évvel ezelőtt, az 1887. évi vámtarifareformmal, megállapított vámvédelemmel továbbra be nem érhetjük, hanem az említett viszonyok minket is arra kényszerítenek, hogy a vámterület fogyasztását a vámvédelemnek indokolt ós szükséges mérvű foltozása által termelésünk számára lehetőleg jobban biztosítsuk. A szükséges védelem nagysága a minden egyes árúczikkre nézve fennforgó átalános és különleges viszonyok, gyakorlati követelményei szerint volt mérlegelendő. Miután gazdasági helyzetünk arra utal. hogy kereskedelmi és vámpolitikánk irányításánál a német birodalom gazdasági politikáját tartsuk szem előtt, a vámok nagyságának megállapításánál átalában a Németországban megállapított új vámokra is figyelemmel voltunk a nélkül azonban, hogy a német paritáshoz való ragaszkodást bármikóp kötelezőnek vagy korlátozónak tekintettük volna. Ezek voltak azok az- általános irányelvek, melyeket az egyes csoportok vámjainak megállapításánál mérvadóknak tartottunk. Mezőgazdasági vámok. Európaszerte mind általánosabbá válik az a nézet, hogy azon kedvezőtlen viszonyoknál fogva, melyek közé a mezőgazdasági termelés a világforgalom fokozódó fejlődése következtében jutott ós melyeknek hátrányos hatása még soká érezhető lesz, a mezőgazdaságnak van legégetőbb szüksége nagyobb vámvédelemre a végből, hogy részére a belföldi piacz biztosíttassák. Eltérők lehetnek a nézetek, vájjon a védvámoknak a mezőgazdasági termékeket illetőleg megvan-e a kivánt áremelő hatásuk, avagy magukban véve csakugyan elégségesek-e az árhanyatlás feltartóztatására, de a mezőgazdaság jelenlegi nyomasztó helyzetében a gazdák mindenütt a vámvédelem fokozásától várják sorsuk javulását. A mezőgazdák átalában véve annál nagyobb joggal tarthatnak igényt a vámvédelemre, mert a belföldi piaczot kevésbé nélkülözhetik, mint az ipar, mely mozgékonyságánál fogva jobban tud alkalmazkodni a viszonyokhoz és a világpiaczi árak alakulását is könnyebben kihasználhatja, Magyarország érdekében feltétlenül szükséges a mezőgazdasági vámoknak emelése a jelenlegi viszonyok közt, midőn a vámterület mezőgazdasági termékbeli fogyasztása már azon fokra emelkedett, hogy rendszerint a főbb czikkekből alig fog maradni nagyobb kiviteli feleslegünk. Ily viszonyok közt Magyarországnak legaktuálisabb érdeke, hogy mezőgazdasági termelése számára az osztrák fogyasztó piacz a jelenleginél hatékonyabb módon és nagyobb terjedelemben biztosíttassák. A hatékonyabb vámvédelmet feltétlenül szükségessé teszik azok az erős agrár tendentiák is, melyek a külföldi államok vámpolitikai felfogásában ujabban meg-" nyilvánulnak és Németország új vámtarifájában máris concrét alakot öltöttek. Ezen tendentiákkal szemben egyenesen kényszerítve vagyunk megfelelően védekezni az ellen, hogy az elzárkózás politikáját követő külállamokból kiszoruló tengerentúli és egyéb nyerstermények fogyasztási piaczunkat eláraszszák és ekkép a vámterület a külföld túltermelésének lerakodó helyévé váljék. A kormányra hárult nagy közgazdasági feladatok közt mindenesetre a legnehezebbek egyike volt annak megállapítása, hogy egyfelől a mezőgazdaság jövedelmezőségének, másfelől egyéb gazdasági érdekeinknek szempontjából mily mérvű.
