Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 15 nagyságának megállapításánál azonban még a fogyasztás érdekei is ügyelem be voltak veendők, mely tekintetben Magyarország fogyasztási érdekei nemcsak a monarchia másik államának ipari termelésével, hanem a hazai termeléssel szemben is mérlegelendők voltak, A vámterület közössége mellett mindkét államnak joga van ahhoz, hogy ezen közösségből folyó előnyökben egyaránt részesedjék s így, ha ezen államok egyikének termelése számára a másik állam fogyasztási piacza magas vámokkal biztosíttatik, ez utóbbi állam, époly méltányosan követelheti, hogy saját termelése a másik állam fogyasztási területén megfelelő védelmet találjon az olcsóbban és kedvezőbb viszonyok közt termelő külállamok termékeinek versenye ellen, ÜJZ az elv volt érvényesítendő úgy a. mezőgazdaság, mint az ipar védelmére nézve. A magyar kormány törekvése következetesen oda irányult, hogy első sorban a mezőgazdasági termelés a szükséges mérvű védelemben mulhatlanul részesíttessék. mihez képest a mezőgazdasági vámok terén az egész vonalon oly arányú vámvédelemről van gondoskodva, a mely előreláthatólag ezen, Magyarország szempontjából felettébb fontos termelési ág érdekeinek minden irányban való megóvására a vámtarifa érvényének egész tartama alatt elegendőnek fog bizonyulni. Az agrárvédelem ekként való fokozásának természetesen csak az lehetett czélja, hogy a vámterület fogyasztó piaczai saját mezőgazdasági termelésünk számára mulhatlanul biztosíttassanak és nyerstermékeink értékesítésének feltételei kedvezőbbekké tétessenek, a nélkül azonban, hogy ez által az élelmezés kelleténél nagyobb mérvben megterheltetnék. Az európaszerte túlsúlyra jutott védvámos irányzat azonban nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari termelés hatványozottabb védelmét is czólozván, az új vámtarifa megalkotásakor gondoskodni kellett arról is, hogy — miként azt a törvény is rendeli — az ipar szintén a kellő védelemben részesíttessék. E részben első sorbán a hazai ipar védelmi szükségletei voltak kielégítendők, de annak ellenében, hogy a közös vámterületen az új autonóm vámtarifa a hazai mezőgazdaság részére a szükséges védelmet biztosítja, nem zárkózhattunk el az elől, hogy Ausztria ipara is megkapja a vámterület fogyasztási piaczain azt a védelmet,melyet a fennálló versenyviszonyok közt nem nélkülözhet. Az ipari vámok fokozását szükségessé teszi az is, hogy az új kereskedelmi szerződések kötése iránt a külfölddel megindítandó tárgyalások alkalmával megfelelő engedmények legyenek tehetők oly ellenengedmónyek fejében, melyek nemcsak az osztrák ipar, hanem a hazai mezőgazdaság érdekeit is lesznek hivatva szolgálni. Ez utóbbi szempont, vagyis az úgynevezett negotiatiós érdek figyelembe vétele annál jogosultabb, mert csak így leszünk képesek a külföldi piaczokon való nagyobb térfoglalásunk érdekében az újonnan kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó alkudozásaink során a külállamok részére megfelelő engedményeket tenni akkóp, hogy a vámtarifa az illető termelési ágaknak ezen engedmények mellett is még mindig kellő védelmet nyújtson. E tekintetben részünkről azoknál a fontos gazdasági érdekeknél fogva, melyek minket kereskedelmi politikai téren Németországhoz fűznek, a legnagyobb figyelmet érdemli az a tetemesen fokozott védvámos irányzat, mely ezen államnak új vámtarifájában nyilvánul és mely a belföldi termelés védelmét nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari vámok terén is jelentékeny mérvben fokozza. Hasonló irányzattal találkozunk a svájczi új vámtarifában is s alig lehet kétség arra nézve, hogy a többi európai államokban is a gazdasági elzárkózásnak eme fokozottabb törekvése fog a vámpolitikában érvényesülni. Ha már most tekintetbe veszszük a tengerentúli versenynek azt a veszélyes mérvét, melyet az a gabonatermelésre szánt területeknek óriási kiterjesztése, az ipar rendkivüli fejlődése, a technika bámulatos
