Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
122 300. szám. hatása a kenyérnél fokozattabb mérvben érvényesül, másrészt pedig, mert a kenyér romlandóságánál fogva nagyobb távolságban való szállításra alkalmas nem lóvén, behozatala a határforgalomtól eltekintve jelentőséggel nem bir ós így a sütőipar érdekeit nem károsíthatja. A vámnak emelése inkább azért szükséges, hogy a határszéli forgalomban, ha a vám alacsonyabb lenne, ne ösztönözzön a liszt vámjának kijátszására. 114. Sütemény. Ezen tarifaszám alá a kenyérnél nagyobb tartóssággal és értékkel biró sütemények soroztatnak, melyek jelenleg mint külön meg nem nevezett eledelek a 92. és 93. tarifaszámok szerint 95"24 K vám alá esnek. Ezek közül a biscuit Németországból, a cakes pedig Angliából kerül nagyobb mennyiségben behozatalra. A nagy külföldi versenynyel szemben a jelenlegi vámok 150 K-ra való emelése hozatik javaslatba. A vámvédelemnek ez a fokozása részben a gabona- és lisztvámnak tervezett emelése következtében válik szükségessé. A vámemelés a fogyasztás szempontjából nem kifogásolható, miután az ezen tarifaszám alá tartozó sütemények nem képeznek elsőrendű fogyasztási czikket és igen kis súlyuknál és nagyobb értéküknél fogva a magasabb vámot elbírják. 115. Szdgó. A sságó vámjának megállapításánál figyelembe vétetett a hazai érdekeltség amaz óhaja, hogy a vám emeltessék a végből, hogy a szágó előállítása a burgonyakeményítő gyártásával kapcsolatosan nálunk is meghonosítható legyen. Ezzel az óhajjal számol a jelenlegi 23'81 K vámnak 30 K-ra tervezett emelése, mely, az árúbehozatali értéket (80 K) tekintve, az iparfejlesztési érdek kielégítésére elegendőnek látszik. 116. Tésztanemű. Magyarországon 1898-ban 5 gyár volt üzemben, mely tésztanemüeket állított elő. Ennek az öt gyárnak termelése az ezen tétel alá tartozó czikkekben 11.501 q-t tett, 555.084 K értékben. Ez az összeg azonban nem meríti ki az ország egész tésztatermelését, miután az említett gyárakon kívül számos kis- ós háziipari telep is foglalkozik tósztaneműek előállításával, mely telepekre az 1898. évi ipari statisztikai felvétel nem terjedt ki. Magyarország termelése nemcsak a belföldi szükségletet fedezi, hanem kivitelkópes is; bizonyítja ezt a behozatalt meghaladó kivitel, mely legnagyobbrészt ugyan Ausztriába, de kisebb részben egyéb államokba, mint különösen a Balkán-államokba is irányul. Hogy ezen termelési viszonyok daczára nálunk még mindig nem szűnt meg az az előítélet, mely a külföldi gyártmányt a hazainál jobb minőségűnek tartja, ezt Olaszországnak behozatalunkban való jelentékeny részesedése igazolja. 1901-ben 3.115 q és 202.475 K értéket képviselő összbehozatalunknak mintegy 1 / 3 része (1.101 q 71.565 K) olaszországi származású tésztára esett. A vámterület kivitelének csökkenése mellett (a kivitel az 1891. évi 3.848 q-ról 1901-ben 1.384 q-ra csökkent) a behozatal (1891-ben 2.443 q, 1901-ben 6.336 q) rohamosan emelkedik, mi főleg Olaszország, kisebb részben Francziaország növekedő behozatalának tulajdonítandó. A külföldnek emez erős versenyét részben előmozdítja az, hogy egyes államok tésztanemű kivitelüket a búzavámnak visszatérítésével
