Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
6 300. szám. Belgiummal, melynek 1867. évi szerződése az 1887. márczius 30-án kötött s a kereskedelmi utazókra vonatkozó pótegyezmóny (1887 : XXXVIII. t.-cz.) által kiegészíttetett, 1891. deczember hó 6-án kereskedelmi szerződós (1892 : VIII. t.-cz.) köttetett, mely 1892. február 1-én lépett életbe. Ezekhez képest 1892. február 1-én, a midőn az 1892. január 11-iki franczia új kettős tarifa életbe lépett, az osztrák-magyar vámterület szerződéses tarifája az ugyanazon napon életbe lépett s Németországgal, Olaszországgal, Svájczczal ós Belgiummal létrejött tarifamegállapodásokból, továbbá az 1881. évi szerb szerződés és az 1884. évi franczia egyezmény vámkedvezményeiből állott. A nyugati államokkal kötött ezen szerződésekhez a keleti államokkal kötött következő szerződések csatlakoztak. Szerbiával, a melylyel az 1881. május 6-án kötött szerződós (1882 : XXX. t.-cz.) 1893. június 30-ig meghosszabbíttatott (1892 : XIII. t.-cz.), 1892. augusztus 9-én új tarifa-szerződés (1893 : XX. t.-cz.) köttetett, mely 1893. július 1-én lépett életbe. 21 Sumdnia az 1893. évi deczember hó ^-én kötött és 1894. évi június hó 14-ón életbe lépett kereskedelmi egyezmény (1894 : XIV. t.-cz.) által ismét a legnagyobb kedvezményben részesülő államok sorába lépett. Kereskedelmi viszonyainknak Bulgáriával való önálló szabályozása csak a Portával 1862. évi május hó 22-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek 1890. évi július hó 5-ón alakilag bekövetkezett lejárta után vétetett kilátásba. Az 1890 : XXVII. t.-cz. felhatalmazta a kormányt, hogy ez állammal ideiglenes megállapodást létesítsen. Ily megállapodás az egyrészt Bulgária, másrészt Anglia, Xémetország és Eraneziaország között már előzőleg létrejött megegyezések analógiájára az 1890. évi október hó 17-iki jegyzékváltás útján jött létre, melynek alapján Bulgáriát a legnagyobb kedvezményben részesítettük. További felhatalmazó törvények (1890: XLII. t.-cz. ós 1891 : XLII. t.-cz.) után két (1895. évi január hó 5. és május hó 9-én létrejött) provisorium következett, míg végül 1896. évi deczember hó 21-ón kereskedelmi egyezmény (1897 : XIX. t.-cz.) köttetett, mely 1897. évi május hó 13-án lépett életbe. Ugyanazon felhatalmazó törvények egyúttal lehetővé tették a kereskedelmi politikai statusquonak Törökországgal való fentartását az 1862. évi szerződós formális lejárta után, mely Törökország részéről via facti továbbra is fentartatott. A török származású árúk, melyek az osztrák-magyar vámterületre való behozataluk alkalmával 1894. évig a legnagyobb kedvezményben csak akkor részesültek, ha a török hajókon hozattak be, a legnagyobb kedvezményt 1894. évi február hó 15. óta korlátlan terjedelemben élvezik. Az 1860. évi szeptember hó 14-én Oroszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződés, mely 1860. évi november hó 8. óta áll érvényben, XII. czikkében*) az úgynevezett viszontengedmény melletti legnagyobb kedvezmény határozmányát foglalta magában, melynek alapján az orosz részről kötött tarifaszerződések által nyújtott vámmérséklések élvezetére nem tarthattunk igényt. Midőn tehát az 1893. év folyamán Oroszország, a hol addig egységes, bármely származású árúkkal szemben egyenlően alkalmazott autonóm vámrendszer állott fenn, maximális és minimális tarifát léptetett életbe ós az 1893. évi június hó 17-iki franczia*) Ezen czikk szövege így hangzott: >Mindarra nézve, a mi a kereskedelmet és hajózást illeti, a két magas szerződő fél kölcsönösen megígéri, hogy valamely más államnak semmiféle oly kiváltságot, kedvezményt vagy mentességet nem fognak engedélyezni, mely egyszersmind és azonnal alattvalóikra, még pedig ellenszolgáltatás nélkül ki nem terjesztetnék, ha a másik állam javára tett engedmény ellenszolgáltatás nélkül adatott és ugyanazon ellenengedmény vagy egyenérték ellenében, ha az engedmény feltételes volt.*
