Képviselőházi irományok, 1901. XXII. kötet • 299-300. sz.

1901-299. Törvényjavaslat, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről

299. szám. 13 és biztosítására (új XXI. czikk), a mesterséges borokra és a mezőgazdasági termények hamisítására vonatkozó rendelkezéseknek a monarchia két államában való egyenlősítésére (új, XXII. czikk), végül a vám- ós kereskedelmi értekezletre (új XXIII. czikk) vonatkozó áj rendelkezések említendők fel. Az idézett törvényjavaslattal kilátásba vett új vám- ós kereskedelmi szövetség tartama 1899. évi január hó 1-étől 1907. évi deczember hó 31-ig terjedt volna. Minthogy ez a törvényjavaslat az 1898. évben törvényerőre emelhető nem volt, másrészt az 1898. évi I. t.-cz. érvénye csak az említett év végóig terjedt, a vám- és kereskedelmi viszonyoknak az 1898. évi I. törvényczikkben megállapított ideiglenes rendezése az 1899. évi IV. törvényczikkel ugyanezen évi deczember hó 31-ig meghosszabbíttatott azzal azonban, hogy ez a rendelkezés érvényét az. 1899. évi deczember hó 31. előtt is elveszti, ha végleges törvényhozási intézkedés lép hatályba. Ily végleges intézkedés terveztetett a vámszövetségi viszonynak helyreállítását czólzó, fentebb említett 388. ir. számú törvényjavaslattal, mely azonban, miután kilátás nem nyilt arra, hogy az azonos kormányjavaslat Ausztriában alkotmányos tárgyalás alá vétessék, a jelenlegi kormány által 1899. évi június hó 14-én visszavonatott ós helyette a »vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről« szóló az a törvényjavaslat terjesztetett elő, mely mint az 1899. évi XXX. törvenyczikk emelkedett törvényerőre. Ez a törvenyczikk nem a korábbi szövetségi viszony megújításával, vagyis kétoldali! szerződésnek törvénybe iktatásával, hanem az országnak az 1867. évi XII. törvenyczikk 68. §-ában fentartott önálló törvényes intézkedési joga alapján, tehát a monarchia másik államától függetlenül, Magyarország szabad rendelkezési jogának gyakorlásával rendezi az Ausztriával fenforgó gazdasági viszonyainkat, midőn elrendeli, hogy az 1897. óv végével lejárt vámszövetség határozatainak megfelelő állapotok, — feltéve, hogy azok ós a viszonosság Ausztriában szintén változatlanul fentartatnak, — az 1907. év végéig hatályban maradnak. Az 1899. évi XXX. törvenyczikk tehát az 1898. évi I. és 1899. évi IV. törvenyczikktol elterőleg nem egj évi provisoriumot alkotott, hanem a vám- és kereskedelmi viszonyokat hosszabb időre szabályozta és e mellett gondoskodott azokról a biztosítékokról is, melyek mellett a korábbi vámszövetségnek megfelelő állapotok ily hosszabb időtartamra vámés kereskedelmi szövetség nélkül fentarthatók és az ország gazdasági érdekei minden irányban kielégítést nyerhetnek. Ezek a biztosítékok a törvény 4. és 5. §-ában vannak letéve, melyek közül az utóbbi a viszonosság megtartásának biztosítására, illetve a viszonosság megszegése esetére tartalmaz rendelkezéseket, a 4. §. pedig az esetleg kötendő nemzetközi kereskedelmi szerződések időtartamára, az új vámtarifa megalkotására és a kereskedelmi szerződések felmondására vonatkozó határozataival az ország részére lehetővé teszi, hogy az érdekeinek megfelelő vámpolitikát követhessen. Gazdasági viszonyainknak 1899. évi rendezése azonban nem szorítkozott, — mint ez az 1898. évi I. és 1899. évi IV. törvényczikkel történt — az 1897. évi deczember hó 31-én hatályon kivül lépett vámszövetség határozatainak megfelelő állapotok fentartására, hanem azzal egyidejűleg azok az előnyök is biztosíttattak, melyekben a 388. ir. sz. törvényjavaslattal tervbe vett vám- ós kereskedelmi szövetség megkötése esetén az ezen vámszövetségi javaslatba felvett új megállapodások folytán a magyar érdekek részesültek volna. Ezen új határozatok közül az adóvisszatérítésekre ós kiviteli jutalmakra vonatkozó rendelkezés az 1899. évi XXX. törvenyczikk (2. §.) utján érvényesíttetett, ellenben a többi határozatok, melyek az őrlési forgalom megszüntetésére, a vasutak kezelésere, a vasúti díjszabási intézkedésekre, a consuli szolgálatra,