Képviselőházi irományok, 1901. XXII. kötet • 299-300. sz.
1901-299. Törvényjavaslat, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
14 299. szám. a külföldi szaktudósítókra, a közbenső statisztikára, a tiroli gabonavám megszüntetésére, a szabadalmi és védjegyoltalomra, az 'állatforgalom szabályozására, a mesterséges borokra és a mezőgazdasági termények hamisítására, végül a vám- ós kereskedelmi értekezletre vonatkoznak, mint az 1899. évi XXX. törvényczikkre vonatkozó javaslat indokolásában jeleztetett, közigazgatási utón léptettettek életbe és azoknak Ausztriában való megfelelő érvényesítése és a viszonosság megtartása az osztrák kormánynyal létesített egyezmény utján biztosíttatott. Az 1899. évi XXX. törvényczikk azonban a vám- ós kereskedelmi viszonyoknak nemcsak a törvényben megállapított rendezéséről gondoskodott, hanem arról is, hogy ha arra a megkívántató feltételek megvannak, a szóban levő gazdasági viszonyok más alapon is rendezhetők legyenek, 3. §-ában utasítván a kormányt, hogy O Felsége többi királyságaival és országaival kötendő vám- és kereskedelmi szövetség létesítése végett a tárgyalást az osztrák cs. kir. kormánynyal legkésőbb 1901-ben indítsa meg. A kormány ezen utasításnak megfelelve, az osztrák kormánynyal tárgyalásokat kezdett, melyek az ezennel előterjesztett törvényjavaslatban foglalt vám- és kereskedelmi szövetség megállapítására vezettek. Midőn a kormány ezzel a javaslattal a korábbi vámszÖvetsógi viszony helyreállítását indítványozza, teszi ezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy Magyarország gazdasági jólétét ós fejlődését a tényleges viszonyok közt a legjobban biztosítja az, ha továbbra is fenmarad azon évtizedek óta gazdasági berendezésünk alapját képező állapot, mely a monarchia két állama közötti forgalom szabadságának elvén nyugszik. Ehhez az állapothoz idomult az ország egész gazdasági élete, még pedig épen abban az időben, midőn az átmenet a termelési gazdaságból a fejlettebb tőke- és" hitelgazdaságra ós ezzel az ország gazdasági életének nagy arányú fejlődése végbement. Ennek az állapotnak fő előnye az, hogy Magyarország részére határain túlterjedő és a külföldi verseny ellen védett nagy kiterjedésű állandó fogyasztási piaczot biztosít. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy ezen fogyasztási piaczok a külföldi államok védvámos irányzata következtében az idegen termékek bevitele elől mindinkább elzárulnak és hogy ennek folytán saját nyerstermenyeink is a világforgalomban fokozatosan tért veszítettek, parancsolólag lép fel az ország lególetbevágóbb gazdasági érdekének az a követelménye, hogy termelésünk feleslege számára oly fogyasztási területet biztosítsunk, melynek felvételi képességére mindenkor számíthatunk és mely ily módon gazdasági viszonyaink tovább-fejlesztésónek biztos alapját nyújtja. Ily fogyasztási piaczunk, még pedig szomszédságánál fogva legtermészetesebb és az értékesítés tekintetében legelőnyösebb, termelési viszonyaira való tekintettel pedig legbiztosabb és legállandóbb piaczunk volt és lesz továbbra is Ausztria, melynek fokozódó felvételi képessége tette lehetővé, hogy nyerstermónyeink tekintetében csak csekélyebb mérvben vagyunk a külállamok piaczaira utalva. Ebben domborul ki az eddigi gazdasági állapotnak ama további tagadhatlanul nagy előnye, mely szerint az gazdasági termelésünket a világpiaczok változó esélyeitől függetleníti. Különös figyelmet érdemel e mellett azon körülmény, hogy az osztrák piacz immár nemcsak mezőgazdasági termékeinkre nézve, hanem több ipari czikkünk elhelyezése tekintetében is fokozódó jelentőséggel bir. Mindezen gazdasági előnyöket azonban a kormány legjobb meggyőződése szerint termelésünk csak úgy élvezheti teljes mértékben, ha a monarchia két állama közötti forgalmi szabadság az eddigi állapotok fentartásával érintetlen marad, mert csak ez a helyzet nyújtja a forgalomnak korlátlan szabadságát és azt a
