Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 337 99-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7A47. ikt. sz.: A debreczeni evangélikus református főiskola ifjúsága, Tisztelt Képviselőház! A debreczeni ifjúság, mint a magyar nemzet nagy összességének része, a magyar nemzet összességének képviseletéhez Magyarország jelenének és jövendőjének természet és törvény szerinti megoltalmazójához, a magyar Képviselőházhoz kérelemmel fordul. Az az országszerte megindult mozgalom, mely a nemzet aggódó lelkének megnyilatkozása, milliók szivének hangos tiltakozása az épen most napirenden levő katonai javaslatok ellen — sorompóba szólít bennünket is és szent kötelességünkké teszi, hogy a számunkra meghagyott eszközökkel és lehetőségekkel a tiltakozó nemzet táborába álljunk. Mi engedelmeskedünk lelkünk szent meggyőződésének, ha ugyan felhallatszik gyenge szavunk az ország dolgait intéző hatalmakhoz s meghallgatásra talál azoknál, a kiknek kezébe édes nemzetünk sorsa letéve van. Jól tudjuk ugyan, hogy nem a mi számunkra hagyatott az országunk javát, vagy szerencsétlenségét előidéző törvényeknek birálgatása. Jól tudjuk, hogy tapasztalatlanok ós gyarló tudásúak vagyunk ahhoz, hogy a nemzet hivatalos akaratát képviselő testületnek elhatározását befolyásolni bármiképen is jogunk lenne; — de ha nem is bízatott reánk a jelen, elvitatlanul miénk a jövendő és miénk mind az a rossz vagy jó, a mit a jövő a jelen hibái és mulasztásai folytán hárít majd reánk. A kétes és fenyegető jövőtől való aggodalom késztet bennünket arra, hogy kérelmünkkel a tisztelt Képviselőház elé járuljunk. Mert meglehet ugyan, hogy a politikában nincs helye a szivek szavának, de úgy vagyunk meggyőződve, hogy a nemzetek sorsát soha sem a hideg ész, de nemzetet alkotó tömegek szivében fogamzó érzések igazgatják. Ezeket az érzéseket elhallgattatni, vagy erőszakkal elnyomni hiába és lelkiismeretünk ellen való cselekedet volna, a mely nemzet pedig lelkiismerete ellenére intézi sorsát: az elvesztette jogát az önállóságra és a szabadságra! A most napirenden levő katonai javaslatok elviselhetetlen ujabb terheket akarnak ezer nyomorúságban sinylődő nemzetünkre rakni. Fiatalon is kétségbeesett szívvel látjuk a hazai földet itt hagy óknak sokaságát, kik vándorbotot vesznek kezükbe s új hazát keresni mennek. Mindenütt, a merre nézünk, az anyagi romlásnak aggasztó jeleivel találkozunk. Kereskedő, iparos és földmívelő osztály valóságos élet-halál-harczot folytatnak a reánk nehezedő óriási terhek elviselése folytán. Ilyen körülmények között ujabb pénz- és vér áldoz átokra vállalkozni: az öngyilkossággal ugyanazonos cselekedet volna. Esdve kérjük azért a tisztelt Képviselőházat, mentse meg a nemzetet ezektől az ujabb áldozatoktól, vegye le napirendről a szóban forgó katonai javaslatokat! Az egész Magyarország osztatlan hálája fogja e cselkedetéért megjutalmazni.. Kérelmünket ismételve vagyunk: alázatos tisztelettel: a debreczeni ifjúság megbízásából, 1903. évi márczius hó 8-án tartott nagygyűlésünkről. Milotay István s. k., Görömhei Péter s. k, Nagy Mihály s. k. előterjesztő, elnök J e gyz<> és 2 51 társ uk. Képvh. iromány, 1901—1906. XXI. kötet. ~7 43
