Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

268 298. szám. szerűkké törpültek össze, úgy, hogy e város lakosságának keresetforrásai kótségbeejtőleg leapadtak. Csak egyben látunk fejlődést, emelkedést: a közterhek növekedésében, mely közterhek megszámlálhatlan sokaságban és minden elképzelhető alakban úgy a kötelező állami, egyházi, megyei és helyhatósági rendelkezések, mint a társadalom erkölcsi kényszerének és emberiségi érzelmeinknek hatása alatt a legváltozatosabb tarkasággal omlanak vállainkra. S íme most, midőn görnyedve gondolkozunk a magunk és a hozzánk tartozók ezen kimerült helyzetén, ujabb megterheltetés híre riaszt fel bennünket, mely az ujonczlétszám tervezett emelésében nyilvánul. E város többször szenvedett már ellenség és elemi csapások alatt. Török uralta, rácz dúlta s a Kőrös pusztító árja is rombolta! Felépült mindannyiból. De az önmagunk által teremtett nyomor sorvasztó kezét ki nem birja; ha ez pusztítja el, ide tapadó átokként fogja a megújhodás reményét is kioltani. E szégyenteljes pusztulást elkerülendő, vegyül össze szívből csengő szavunk hazánk népei kérelmező hangjaival, mi is fennen hirdetvén azt, hogy veszély esetén haza és király a legmesszebb menő önfeláldozásra talál minálunk is, de hogy ezt — ha szüksége beálland — hathatósan és sikeresen kifejthessük, a békés idők erőgyűjtésének lehetetlenné tételétől kell megóvni, s még inkább az elsatnyulás és végkimerülés kórágyából kimenteni magunkat. Ezen meggyőződés- és érzelemből vezéreltetve, esedezünk a mélyen tisztelt Képviselőházhoz: Mi szerint az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának a kir. kormány által kivánt módosítását, illetve a közös hadsereg és a honvédség fentartásához szükséges ujonczok létszámának emelésére irányuló javaslat elfogadását megtagadni s a m. kir. kormányt a tényleges katonai szolgálati időtartam leszállítása iránti javaslat beterjesztésére utasítani méltóztassék. Mély tisztelettel maradván Gyulán, 1903. márczius 8-án. A népgyűlés megbízásából: Névery Albert s. k., dr. Berényi Ármin s. k., Vincze Ferencz s. k. és 14:4:4: társa. 64-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.050. ikt. sz.: Szentesi népgyűlés. Mélyen tisztelt Képviselőház! Az Alföld s így a magyarság szivéből terjesztjük fel a magyar nép érzését, mely abban nyilvánul, hogy megunva a négyszázados kizsaroltatast, a magyar