Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 267 62-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.044. ikt. sz.: Lasztócz zemplénvármegyei község polgárai. Nyilatkozat. Alólirottak, mélyen érezve azt a rendkívüli terhet, a mi a jelenleg szőnyegen fekvő katonai javaslatok esetleges megszavazásával az országra hárul; de méltányolva azt a rendkívüli küzdelmet is, melyet az országos 48-as függetlenségi párt a magyar vezényleti nyelv, jelvények s más nemzeti követelmények megvalósítása érdekében folytat: hazafias kötelességünk által indíttatva méltányoljuk az országra szóló mozgalmat s elismerést szavazva csatlakozunk e hazánk javát czélzó küzdelemhez, s a Képviselőházat a javaslat elvetésére kérjük. Kelt Lasztócz, 1903. márczius 9. Körtvélyessy István és 14 társa. 68-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.047. ikt. sz.:: Gryula rendezett tanácsú város közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! Magvetés idején letévén munkaeszközeinket, Gyula városában népgyűlésre sereglettünk egybe, hogy a politikai küzdelemvita szántott barázdái közé egy termékenyítő magot hintsünk mi is, kik bár csüggedve tengődünk anyaföldünkön, még mindig tudunk egy-egy bizalommal áthatott pillanatra felhevülni, hogy higyjünk hazánk alkotmányos tényezőinek regeneráló hivatásában, s hogy reménykedve forduljunk lesújtott állapotunk megjavítása vagy legalább is megszivlelése iránt azon hatalomhoz, melynek léte és működése a nép szavazatainak forrásából ered. Talál-e gyönge szavunk meghallgatásra, avagy nyomtalanul elvész, nem tudjuk, de mi úgy önmagunk, mint honunk iránti kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a mólyen tisztelt Képviselőház bölcs figyelmébe ajánlani bátorkodunk ama vészteljes hanyatlást, melynek folytán úgy a mezőgazda, mint a kisiparos e város határában és falai között gazdasága és ipara jövedelmezősége tekintetében a megélhetés legnagyobb mérvű bizonytalanságáig jutott, a mely vészteljes hanyatlást a legmagasabb fokú szorgalom s a létért való legkétségbeesettebb harcz mellett is feltartóztatni képtelenek vagyunk. Az egykor városunkban virágzott nagy kézműipar a boldog iparos és polgár osztálylyal immár csak a múlt dicsteljes képei közé tartozik, mint az itt maradt középkori vár, melynek ódon falairól a nemzet ellenálló képességének romladozó emléke int felénk, — a mezőgazdaságunkra és kereskedelmünkre oly fontos s messze e hon határain kívül terjedőleg is nagy jelentőségnek örvendett sertés- ós lóvásáraink a leküzdhetlen sertésvész és az általános gazdasági válság folytán kis34*