Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

138 298. szám. téren megóvassanak az idegen s biztos vesztünket okozó érdekek ellenében és a képviselőház, kötelességéhez híven a nemzet és hazánk erősítésére, boldogítására szentelendi idejét és erejét. Eme hittel járulunk a képviselőházhoz, ismételten kérvén, hogy népgyülésünk két első határozatát elfogadni, annak a lehetőség mértéke szerint érvényt szerezni, a harmadik határozatunkban jelzett s az ujonczlétszám felemelését czélzó törvényjavaslatot pedig egyenesen elvetni méltóztassék. Hazafias tisztelettel a fent is érintett időben tartott népgyűlés határozatából: Nagy Károly s. h, a népgyűlés elnöke. . 5.164. ikt. sz.: Debreczen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága. Mélyen tisztelt Képviselőház! A midőn a honvédelmi Minister úr a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslatot az igen tisztelt Képviselőház asztalára letette s annak tárgyalása a bizottságban megkezdetett, méltó aggodalom fogta el a hazafiak szivét, hogy hazánk közterheit oly nagy mértékben hordozó nép ezen nemcsak károsnak, de szükségtelennek tartott javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén az ujabb és' felesleges áldozat terheit nem fogja elbírhatni, mert számos munkáskéz vonatik el az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági foglalkozástól, számtalan család marad kenyérkereső és gyámolító nélkül, ezrekre menő férfi vesztheti állását és vagyonát s a közterhek a nagyobb katonai létszám miatt természetszerűen emelkedvén, a súlyos adókkal túlterhelt nép az ujabb adóterhek viselésében kimerül. Mikor a székesfővárosból azon hír érkezett, hogy a honvédelmi kormány jelzett javaslatát visszavonja, jól eső öröm fogta el minden honfi szivét, mert azt gondolta mindenki, hogy a kormány számot vetett az ország helyzetével s az újabb áldozat terheitől meg akarja kímélni a nemzetet. Ez az öröm azonban nem sokáig tartott. Mert a Képviselőházhoz akkor, a midőn a nagy és művelt nemzeteknél épen a katonai szolgálati idő leszállításának kérdésével faglalkoznak s azt, mint pl. Francziaországban a jövő évben keresztül is viszik és akkor, a midőn a m. kir. honvédcsapatok több évtizeden át fényesen beigazolták, hogy rövidebb szolgálati idő alatt is a teljes harczszerű kiképzés keresztülvihető: a kormány a helyett, hogy a nép terheinek könnyítéséül a rövidebb szolgálati időre vonatkozó javaslatot terjesztett volna elő, a visszavont javaslatnál még terhesebb, súlyosabb 2 javaslatot nyújtott be az ujonczjutalék számának felemelése iránt. Mélyen tisztelt Képviselőház! Az a nemzet boldog, a melynek van virágzó ipara, kereskedelme és mezőgazdasága. Nálunk, fájdalom, bár a haladás kétségtelen, de mindaz ma még pang, csírájában van. Most meg mindezektől el akarják venni a munkáskezet s a nagyobb ujonczlétszám eltartására szaporítani az adót, mert a nagyobb létszám eltartása, felszerelése a közterhek szaporítását természetszerűleg követeli. A magyar nép, ha az ország veszélyben volt, az áldozatokban határt nem ismert s megvédte mindenkor a szeretett hazát. Ha külellenség fenyegetné határainkat, a katonai létszám emelése ellen egy hazafi sem tiltakoznék. De ma nem ez az eset s magunk és hazánk megvédésére,