Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 139 sőt arra is, hogy szavunknak mindenütt kellő nyomatékot adjunk, teljesen elegendőnek tartjuk a közös hadsereg s a honvédség tényleges létszámát, mindkettőnek tartalékát és póttartalékát s a már legújabb rendszerű fegyverekkel is felszerelni rendelt népfölkelést. Ugyanazért aggodalmainktól indíttatva, felkérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy, tekintetbe véve hazánk társadalmi, anyagi és nemzetgazdasági viszonyait, sem a póttartalékosok behivásáról, sem az ujonczlétszám felemeléséről szóló kormányjavaslatokat, melyeket súlyosaknak s a mellett a jelen viszonyok között feleslegeseknek is tartunk, elfogadni ne méltóztassék. Kelt Debreczen szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1902. évi november hó 26-án s folytatva tartott rendes közgyűléséből. Komlóssy Arthur s. L, Simonffy Imire s. k., főjegyző. Tár. tanácsos, polgármester. 5.196. ikt. sz.: Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottsága. Mélyen tisztelt Képviselőház! Báró Fejérváry Gréza m. kir. honvédelmi minister úr 1902. november 6-án két törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz. Az első az 1889: VI. t.-czikk 14. §-ának módosításáról szól, és az a czélja, hogy az 1903-ik évre a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges ujonczjutalék 125.000 főben, a honvédség ujonczjutalóka pedig 15.000 főben állapíttassák meg, a mely ujonczjutalókból Magyarország 53.438-at állítson ki. A második a megszavazott létszám szerinti ujonczokból az országra eső részt megajánlani, és a póttartalékosoknak kivételes igénybevételét czélozza. Budapest székesfőváros törvényhatósága felirt ugyan a honvédelmi kormánynak a póttartalékosok megajánlását czélzó első javaslata ellen és feliratát pártolás czéljából megküldötte a társtörvónyhatóságoknak: azonban a kormány azon javaslatot visszavonván, a budapesti felirat tárgytalanná vált. Ezen okból és azért, mert az újonnan benyújtott két javaslatot az országra sérelmesnek találjuk, alábbi indokaink alapján arra kérjük a mólyen tisztelt Képviselőházat, hogy a honvédelmi minister úr által 1902. november 6-án benyújtott két törvényjavaslatot mellőzni méltóztassék. Mélyen tisztelt Képviselőház! Magyarország nemcsak a régi alkotmányos és nem alkotmányos uralkodások idejében, hanem 1868 óta is, se vérét, se vagyonát nem kímélte, hogy az ország területi épségét, lakosságát, hatalmi állását méltóképen megvédje és fentartsa. A mikor csak hozzáfordult a fejedelem, késedelem nélkül fegyvert fogott minden arra való ember, eleséget és kincset hordtak össze, a mennyit csak kivántak. A koronás király iránt való szeretet, a kötelességérzet és az ismert magyar áldozatkészség soha sem tagadta meg magát. Azonban hová jutottunk ? Az alkotmányosság visszaállítása óta egyre emeltük a hadsereg számát. A munkabíró fiatalság virágát évről-évre áldozatul hozzuk, elvonjuk a mezei és ipari munkától, jövedelmeink és adóink legnagyobb részét a hadsereg szükségleteire fordítjuk. 18*