Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 137 a) »Az Ausztria és Magyarország között fennálló vám- és kereskedelmi szövetséget a magyar nemzetre nézve veszedelmesnek és végzetesnek tartja népgyülésünk; e szövetségnek továbbföntartását a magyar kormány által végzett kiegyezési tárgyalások továbbfolytatását egyenesen a magyar nemzet elleni árulásnak nyilvánítja, míg másrészről a magyar földmívelésnek, iparnak és kereskedelemnek megmenthetése végett, tehát Magyarország egész lakosságának javára és boldogulására Magyarországra nézve az önálló vámterületnek Ausztriától teljesen független gazdasági berendezkedésünknek felállítását a legsürgősebbnek és elodázhatatlannak tartja. Ezért arra kéri Magyarország képviselőházát, hogy a fennálló vámközösségnek, a leggyorsabban pedig a hirhedt vámklauzulának megszüntetésével az önálló gazdasági berendezkedést haladéktalanul létesítse.« b) »Nép gyűlésünk az ország tűrhetetlen politikai- és gazdasági helyzetének indító okát a mai választójogrendszerben találja, mert az ennek alapján alakult képviselőház nem tekinthető valódi népképviseletnek és nem is védi az egész, osztatlan nemzet érdekeit; miért is Agy az egész nemzet boldogulása, mint különösen az önálló vámterület megalkotása és az elviselhetetlen katonai terhek könnyítése érdekében megindult politikai mozgalmak sikerének alapfeltételéül az általános, titkos, községenkénti szavazással gyakorolt választójogot tekinti s ennek, törvényhozás utján minélelőbbi életbeléptetését a képviselőháztól kéri.« c) »Népgyülésünk megbotránkozással értesült a kormány által benyújtott s az ujonczjutalék felemelésére vonatkozó javaslat tartalmáról. Ugyanazért feliratot intéz a képviselőházhoz, hogy ezen, a nemzet érdekei ellen irányuló javaslatnak, törvényerőre emelkedését, minden törvényes eszköz felhasználásával igyekezzék meggátolni.« Mélyen tisztelt Képviselőház! Midőn a népgyűlés nevében és megbízásából e határozatokat tisztelettel terjesztem a képviselőház elé: e határozatok indokait bővebben felsorolni nem tartom szükségesnek, hiszen a közélet által nyújtott tapasztalati példák elég bő tanúsággal szolgálnak ezekre nézve. A nyomorúságos közgazdasági viszonyok, a kereskedelem és ipar pangása, s az ezekből folyó elszegényedése népünknek ós a militarismus telhetetlensége és kapzsisága, — mind szomorúan jelzik az egykor oly hatalmas és dicső magyar nemzetnek erkölcsiés anyagi sülyedósét. Hová lettek a nagy és nemes nemzeti czélok, melyeknek elérése szebb jövőt derített volna hazánkra? Elsikkadtak, semmivé lettek olyan kormánynak kezében, melyek soha sem nemzeti érdekek megvalósulására, de a ma már rongygyá lett kiegyezési törvénynek erőszakos föntartása folytán, — Ausztria érdekét támogatták a magyar nemzetre rótt mérhetetlen terhek emelésével és kizsákmányolásával. Már elhisz&zük, mert érezzük, »hogy pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve széthull nemzetünk!« Megdöbbenéssel látjuk közviszonyaink és gazdasági állapotaink romlását, melyből csak az segítené ki az elhagyatott s a küzdelem hevében magára maradt nemzetet, ha gazdasági, s a művelt külföldhöz hasonló politikai ós morális megújulás után visszaadatnék önmagának és verejtékes munkájával szerzett keresményét saját erősödésére, közviszonyainak rendezésére fordíthatná! De így! Összeköttetésben mint ikrek egj gyűlölt s már bomlani készülő polyglott állammal: ránk nézve minden téren veszteség s magunk körül is feltünedezni látjuk a korai halálnak megfélemlítő alakját! Bizalmunk azonban nem fogyatkozott meg a képviselőház bölcsességére nézve. Hiszszük, hogy látva a szomorú sorsot, mely hazánkat évek hosszú sora óta korbácsolja a hűtlen hazafiak közbejöttével: a nemzet erejét sorvasztó terhek ós harczok redukálásával jövőben oda fog törekedni, hogy hazánk létérdekei minden Képvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 18