Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
263. szám. 91 adót hozott be, mely a contingensen felül termelt czukormennyiség után a kiviteli jutalomnak teljes összegét teszi ki. Németországnak ez az intézkedése arra kényszerítette Ausztriát ós Magyarországot, hogy szintén felemeljék a czukorkiviteli jutalmat olyképen, hogy az egyegy termelési időszakban kifizethető jutalmak összegét 5,000.000 forint helyett 18,000.000 K-ban állapították meg. A német czukorkiviteli jutalmak felemelése Francziaországot is a czukorkivitel részére nyújtott állami támogatás öregbítésére indította olyképen, hogy Francziaország is az alapjában véve 1884. év óta érvényben álló, bár azóta egyes részleteiben többször módosított adórendszeréből folyó, közvetett kiviteli jutalom fentartása mellett 1897-ben közvetlen kiviteli jutalmat is adott, s behozott a belföldi fogyasztásra szánt czukor után egy új finomitási, illetve gyártási adót, mely a nyilt kiviteli jutalmakkal oly kapcsolatba hozatott, hogy a mennyiben a kiviteli jutalmak összege valamely termelési időszakban meghaladná a finomitási és gyártási adó hozadékát, a kiviteli jutalom tételei a következő termelési időszakra oly arányban mérséklendők, hogy összegük a finomitási és termelési adó hozadékában fedezetét találja. Az adórendszerből folyó közvetett kiviteli jutalom összege azonban nem lett korlátozva. Belgium leplezett termelési és kiviteli jutalmát, mely abból eredt, hogy a czukorgyárak egy hectoliter czukorléből több czukrot állítottak elő, mint a menynyit a czukoradótörvény vélelmezett, mindvégig fentartotta, de 1889-ben, 1890ben, 1895-ben, 1897-ben és 1898-ban fokozatosan felemelte azt a czukormennyiséget, mely a törvény feltételezése szerint 1 hectoliter czukorléből elő volt állítható, se mellett a kincstár érdekeinek biztosítása szempontjából 1895-ben contingentálta a "czukoradó minimális évi hozadékát. Hollandia 1897-ben a Belgiuméhoz hasonló adórendszerrel áttér a késztermény megadóztatására ós nyilt termelési jutalmak adására, akképen, hogy az 1897/98-iki termelési időszaktól fogva — évről-évre némileg csökkenő mértékben — meg van állapítva az az összeg, a mely a nyersczukorgyárak és finomítók között termelésük arányában jutalom gyanánt évente kiosztandó. Végre 1895-ben Oroszország elejtvén eddigi jutalmazási rendszerét, áttért a ma is érvényben levő rendszerére, mely nem egyéb, mint egy államilag oktroyalt kartell, a mely a magas vám védelme alatt a belföldi fogyasztás számára magas áron eladott czukron elért haszonból kárpótolja a gyárosokat a kiviteli és termelési jutalmak eleséseért és a külföld számára eladott czukron szenvedett veszteségekért. Hogy pedig a gyárosoknak ne legyen érdekük a külföldi piacz számára való veszteséggel járó termelés abbanhagyása vagy csökkentése, hanem hogy ellenkezőleg a termelés növelése legyen a czél, az állam a belföldi fogyasztás számára, azaz nagy nyereséggel, eladható czukormennyiségeket az egyes czukorgyári vállalatok között mindenkor az előző termelési időszak össztermelése alapján osztja fel. Mindezek a különböző rendszerek, a francziaországi kivételével, biztosították az állam pénzügyi érdekeit a czukor termelését ós kivitelét előmozdító jutalmakból eredő terhek szertelen megnövekedése ellen, és látszólag a czukortermelós ós kivitel bizonyos határokon túl való fokozásának meggátlására is alkalmasoknak ígérkeztek. De csak látszólag, s ha kérdéses lehet, vájjon volt-e őszintén ezeknek az intézkedéseknek ily czóljuk, kétségtelen, hogy ily czél velük elérve nem lett. A czukortermelés az említett államokban, de egyúttal világszerte, csekély hullámzásokkal, rohamosan fokozódik. A czukor termelését ós kivitelét előmozdító jutalmak ellenzői szeretik a túltermelésnek ezt az emelkedését kizárólag a jutalmak rovására irni; s mivel a czukoripar mai válságos helyzetét kétségtelenül a 12*
