Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

90 263. szám. rópaczukortermelése sem volt a többivel szemben annyira előnyben, hogy czukra a többiek jutalmazott répaczukrával szemben a versenyt a világpiaczon felvehette volna. Eltekintve az 1864-ben Francziaország, Nagy-Britannia, Németalföld és Belgium között létrejött és 1874-ig érvényben állott egyezménytől, melyben az elől említett négy állam kötelezte magát, hogy egymással szemben czukorvámot szedni nem fognak, és kiviteli jutalmakat nem adnak, s eltekintve az ezen egyezmény megújítása iránt 1868-ban, 1869-ben, 1872-ben, 1873-ban, 1875-ben, 1876-ban és 1877-ben folytatott meddő tárgyalásoktól: 1887-ben sikerült Nagy-Britanniának a czukorkérdésben érdekelt összes államokat egyesíteni oly végből, hogy megvitassák a czukor termelését és kivitelét előmozdító i utaknak nemzetközi eltörlésének lehetőségét. Ámde az 1887. és 1888-ban folytatott tárgyalások eredménytelenek maradtak, mert habár sikerült az érdekelt államok meghatalmazottjainak egy egyezmény-tervezetben megállapodniuk, a franczia kormány már, az egyezmény tervezetéhez sem járult hozzá, Nagy-Britannia pedig nem akarván lemondani azokról az előnyökről, a melyek a continentalis államok nyújtotta jutalmak folytán alacsonynyá vált czukorárakból reá hárultak, nem vállalkozott a kiegyenlítő vámok behozatalára. Ezzel a Londonban megállapított egyezmény tervezetének sorsa el volt dőlve, mintegy jeléül annak, hogy a világ czukoriparának helyzete még nem tette parancsolóan szükségessé a czukor termelését és kivitelét előmozdító jutalmak eltörlését. De mindenki érezte, hogy ennek az időpontnak nemsokára be kell következnie, s ennek a beismerése nehéz helyzetbe hozta nemcsak az egyes jutalmakat adó államokat, de a répaczukortermelés érdekeltjeit is. Egyrészt a termelés és kivitel fokozására irányult a törekvés, hogy a jutalmaknak majdan bekövetkező nemzetközi eltörléséig minél nagyobb terjedelemre tegyen szert az illető állam rópaczukortermelése. Másrészt e törekvés megvalósítását nehezítette az egyes államok szempontjából pénzügyi helyzetük, melyet, ha kellőleg szem előtt nem tartanak, a czukortermelós és kivitel előmozdítására adott szertelen jutalmak komolyan veszélyeztethetnek. Es nehezítette, az ipari érdekeltek szempontjából, a mindjobban fenyegető túltermelés, a vele járó alacsony világpiaczi árakkal. Az így teremtett helyzettel szemben az egyes államok és iparaik különböző irányban keresik ugyan a megoldást, de e különböző megoldási módok mindegyike megegyezik abban, hogy nem nyújthat gyökeres segítséget, és hogy bizonyítékul szolgál arra, hogy a gyökeres megoldás csak a répaczukor termelését és kivitelét előmozdító jutalmak nemzetközi megszűnésétől várható. Ausztria és Magyarország 1888-ban a készárú megadóztatására térvén át, a külföldre kivitt czukor után nyilt kiviteli jutalmat ad, de 5,000.000 forintban állapítja meg az egy-egy termelési időszak folyamán a közös vámterületről kivitt összes czukor után kifizethető jutalmak összegét. A mennyiben a termelési időszak folyamán kifizetett kiviteli jutalmak összege a közös vámterületen az 5,000.000 forintot meghaladja, e többletet az összes czukorgyártelepek vállalkozói térítik meg. Németország 1892-ben követi Ausztria és Magyarország példáját a készárii megadóztatása és nyilt kiviteli jutalom adása terén, nem contingentálja azonban a kifizethető kiviteli jutalmak legmagasabb összegét, hanem a helyett azt mondja ki, hogy a jutalmak kifizetése az 1895. évvel meg fog szűnni. Nemhogy megszüntette volna azonban Németország ezeket a jutalmakat, hanem 1896-ban még fel is emelte őket, de egyúttal gondoskodott arról, hogy e jutalmak az államkincstárra szertelen terheket ne rójjanak, az által, hogy a termelést contingentálta, s gyártási