Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

88 263. szám. répát termelő államaiban kezd a répaczukoripar annyira megizmosodni, hogy az államok növekedő pénzügyi szükségleteik fedezésére a répaczukrot is adó alá vonhatják, s ezt megtenni kénytelenek is, mert a répaczukortermelés fokozásával arányban csökken a nádczukor behozatala és a czukorvámok hozadéka. A répaczukor megadóztatása a répaczukor-termélésre nem volt kártékony hatással. Sőt ellenkezőleg! Epén a megadóztatásból merítette a megizmosodott répa­czukoripar azt az állami támogatást, a mely lehetővé tette, hogy nem elégedve meg a hazai piaczok ellátásával, a répaczukor a nádczukorral szemben az idegen piaczokon is felvehesse a versenyt. Az akkori idők fogyasztási adótechnikája, ^— visszarettenve az ellenőrzés nehézségeitől — a fogyasztási adók terén rendszerint kerülte a késztermény meg adóztatását, s e helyett az adófizetést előszeretettel kötötte a gyártási művelet különböző szakaihoz és különböző ismérvekhez. Bármelyek voltak is a gyártási műveletnek ama szakai és ama különböző ismérvek, a melyekhez az ilyen adó­rendszerek az adófizetés kötelezettségét kötötték, e rendszerek nem alapulván a késztermény megadóztatásán, mind megegyeztek abban, hogy az egy-egy iparte­lep által fizetendő összes adó üzemi költségként jelentkezett, a melyből az elő­állított kósztermény mértékegységére annál kevesebb adó esett, minél inkább tökéletesbítette az illető vállalkozó a gyártási folyamatot, az adóztatás alapját képező törvényes feltételezésekkel szemben. Ezért az ilyen fogyasztási adók tetemesen hozzájárultak mindig az illető iparág műszaki fejlődéséhez, nemcsak, mert a tényleg fizetett adó a törvényhozás által feltételezett adónál kisebb mérvű volt s a különbözet, mint termelési juta­lom, a termelés javára esett, de mert minden ilyen adórendszer hatalmas ösztönzés volt a termelés műszaki folyamatának tökéletesbítesere is. Egy iparág sem volt azonban e tekintetben oly szerencsés, mint a répaczukoripar, mert az egyes álla­mok a gyártási művelet különböző szakaihoz és más-más ismérvekhez kötvén az adófizetés kötelezettségét, ez által a répaczukortermelés technikájának fejlődését a termelés minden szakában előmozdították. A répaczukrot Francziaország 1838-ban, Németország 1841-ben, Belgium 1843-ban, Ausztria és Magyarország 1849-ben, Németalföld 1858-ban adóztatja meg. Németország és 1850-től fogva Ausztria és Magyarország, a melyek egy évig a késztermóny megadóztatását kísérlettek meg, a feldolgozott répa után szedik be az adót s ezzel ösztönzik a termelést, hogy minél nagyobb czukortartalommal biró répát állítson elő. Belgium és Németalföld a czukorlé mennyisége és sűrűsége után veti ki az adót s ezzel hozzájárulnak, hogy a gyárosok a czukorlé minőségének javítására és minél tökéletesebb vegyi tisztítására fektessék a súlyt. Francziaország ezzel szemben ugyan mindjárt kezdettől fogva a késztermény­adót hozta be s azt 1884-ig fenn is tartotta; de az adótételek úgy voltak meg­állapítva, hogy azokból a czukorfinomításra tetemes haszon hárult. 1865-től fogva Ausztria és Magyarország, a répa megadóztatása helyett, a czukorlé előállítására szolgáló műeszközök termelőképessége alapján szedik be az adót, és az által előidézik azt, hogy a czukorlé előállítására szolgáló műeszközök — különösen az addigi sajtolási rendszer helyett az áztatási rendszer alkalmazása mellett — rohamosan tökéletesebbedjenek. Mindezek a műszaki vívmányok az európai répaczukortermelésnek közkincsévé váltak, s tetemesen előmozdították versenyképességét a nádczukorral szemben. Ámde a termelési jutalom és a műszaki vívmányok csak egyik — talán önma­gukban véve jelentéktelenebb s mindenesetre csak közvetett — részét képezték amaz előnyöknek, a melyeket az európai répaczukortermelés a répaczukor fent­említett megadóztatási módjaiból a nádczukorral való verseny terén élvezett

Next

/
Thumbnails
Contents