Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

263. szám. 87 külkereskedelmi politikájának ez elavult eszközei — a czukor tekintetében általánosságban fentartották magukat napjainkig. De bizonyítéka e jelenség annak is, hogy a termelési és kiviteli jutalmaknak a czukor tekintetében, mélyebbre ható hordereje, nagyobb jogosultsága volt, mint más czikkek tekintetében, mert ily mélyebbre ható horderő és nagyobb létjogosultság nélkül nem volna megmagyarázható az, hogy miért tartották fenn magukat ily soká a termelési és kiviteli jutalmak a czukor tekintetében, az európai continens összes jelentékeny répaczukortermelóssel biró államaiban. E mélyebbre ható horderőt és nagyobb jogosultságot abban a körülményben kell keresnünk, hogy nagymérvű állami támogatás nélkül a repaczukortermeles mindaddig, mig mai fejlettségi fokát el nem érte, versenyképességét a nádczukorral szemben megteremteni ós fentartani saját erejéből képes nem lett volna. De ha elmondhatjuk, hogy a répaczukortermelést és kivitelt előmozdító jutalmak azért voltak szükségesek ós lehetségesek, mert nelkülök az európai repaczukortermeles a colonialis nádczukortermelessel szemben versenyképessé soha sem válhatott volna: úgy elmondhatjuk azt is, hogy létjogosultságuk megszűnt azzal a pillanattal, a melyben az európai répaczukortermelósnek versenyképessége a colonialis nádczukortermelessel szemben biztosítva volt. Ámde a nemzetek fejlődésében ép úgy, mint a közgazdasági viszonyok alakulásának folyamatán ritkán követi az okot azonnal az okozat. Minél bonyolultabb a szervezet, a mely az ok folytán hatni kénytelen, annál kevósbbé közvetlen a hatás és annál tovább várathat magára megnyilvánulása. így történt, hogy az európai continentalis répaczukortermelést előmozdító termelési vagy kiviteli jutalmak rendszere is jóval tovább fentartotta magát azután, hogy megszűnt valódi létjogosultsága. A continentalis répaczukoripar megteremtése I. Napóleon nevéhez fűződik. Az általa Anglia ellen behozott szárazföldi zárlat a czukorárakat szerfelett felszöktette s első izben tette lehetségessé, hogy a répaczukoripar nagymérvű állami támogatások és kedvezmények mellett, a colonialis nádczukorral való versenyre gondolhasson. I. Napóleonnak és a szárazföldi zárlatnak bukásával ugyan a francziaországi répaczukoripar is visszafejlődött, de azért megvolt a szárazföldi zárlatnak az európai répaczukortermeléssel szemben az az elévülhetlen érdeme, hogy beigazolta azt, hogy kellő állami támogatás és védelem mellett a répaczukorgyártás életerős, versenyképes iparrá fejlődhetik, alkalmassá arra, hogy megtörje a gyarmatczukor eddigi egyedárúságát. Nem is késnek az egyes középeurópai államok felhasználni e tanulságot és lassan bár, de folytonosan terjed a repaczukortermeles Francziaországból Belgiumba, Németországba, Hollandiába, Ausztriába, sőt hazánkba is. Ez iparág terjedésének előfeltételét természetszerűen mindenütt az állami támogatás és védelem képezte és ez az állami támogatás kezdetben mindenütt a legegyszerűbb formában, a vódvám alakjában jelentkezett. Mig a gyarmatczukor után mindegyik állam jelentékeny mérvű vámot szedett, a belföldön termelt répaczukor vám- ós adómentes volt. E vámvédelem ós adómentesség segélyével rohamosan terjed a repaczukortermeles főleg Németországban, Ausztriában és Francziaországban. Hazánkban a répaczukoripar kezdetben mintegy háziipar gyanánt jelentkezik, a mennyiben egyes földbirtokosokba saját maguk által termesztett répából, saját használatukra czukrot főznek ki.

1 Ámde már a múlt század harminczas éveinek végén keletkeznek egyes gőzerőre berendezett s a gyári üzem összes kellékeivel és feltételeivel is rendelkező czukorgyárak s 1840-ben mintegy 30 czukorfőzdében 5—6 ezer mázsa czukrot termeltek. A múlt század első felének vége felé az európai continens összes czukor-