Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-242. A közigazgatási bizottság jelentése, a „külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

42 ' 242. szám. ezen kellékekkel felruházva, sokkal hasznosabb tagjaivá válhatnak az államnak, mint azok, a kik e tulajdonok, s a kellő erkölcsi érzés hiányával a túlmagasra úgy sem szabható összeget talán kimutatni képesek lennének. Elrendeli a javaslat, hogy a hatóság a nem kifogásolható lakhatás bejelentéséről bizonylatot állítson ki, a mi a külföldi igazolására, s két óv elteltével a település kérhetésére szolgál alapul. Elrendeli a külföldiekről a pontos nyilvántartás vezetését. Ez intézkedés meg fogja azt az abnormis állapotot szüntetni, hogy a hozzánk bejött külföldiek számáról halvány fogalmunk sincs. Igen fontos s az illetékes hatóságnak bizonyos szabad mérlegelési jogot ad a javaslat 10. §-ának rendelkezése. Ez a §. esetleg már lakhatási bizonylatot nyert, de időközben az állam érdekeire aggályossá vált külföldiekkel szemben is megadja a hatóságnak a jogot, hogy az ily elemeket bármikor kiutasíthassa. Ezen §. szabatosabb körülírását s bizonyos tágítását tartalmazza az 1886: XXII. t.-cz. 15. §-ában lefektetett azon alapelvnek, hogy a külfölditől a lakhatási engedély, »erkölcsisége ellen fenforgó alapos gyanú esetén« megtagadható. Igen helyes elvet mond ki a javaslat 16. §-a az által, hogy lakhatási engedély nélkül sem települési engedély, sem községi kötelékbe való felvétel nem adható. Ez intézkedés gátul fog szolgálni a törvény kijátszásával szemben. Ezek a törvényjavaslat főbb intézkedései. A bizottság teljes tudatában van annak, hogy e törvényjavaslat a rendőri hatóság részére egj nagy discretionarius jogkört biztosít. De azon meggyőződésben van, hogy e reánk oly igen fontos kérdést másként, mint policialis utón és egy jelentékeny discretionarius jogkör nélkül megoldani nem lehet. Ha a kitűzött czélt elérni akarjuk, meg kell adnunk az államkormányzatnak a kellő eszközöket intézményekben ós szervezetekben, mert ha ezt meg nem adjuk, eredményeket nem követelhetünk. Tagadhatatlan, hogy a törvényjavaslat ismét ujabb terheket ró különben is túlterhelt közigazgatási szervezetünk vállaira. S e tekintetben a bizottság aggályait csak azon körülmény van hivatva eloszlatni, hogy a legexponáltabb helyeken, Románia felől ós az ország északi és északkeleti részén a felállítandó határrendőrség feladata lesz, úgy a hatósági, mint a rendőrbiráskodási jogkört betölteni. A midőn a bizottság ezen eszmék felvetésével a törvényjavaslatot általánosságban helyesnek, üdvösnek, elfogadandónak tartja, részleteiben a javaslat szövegén a következő módosításokat teszi: A 2. §-nál a bizottság kimondja, hogy nem találhatja indokoltnak, miszerint Budapest fő- és székváros területén a lakhatás engedélyének kezelésénél a fő- és székváros tanácsa mellőztessék. Ügy ezen megállapodását, valamint a határrendőrségnek működése területén a hatósági és rendőrbiráskodási jogkörre vonatkozó s a »határrendőrség«-ről szóló törvényjavaslat 2. §. b) és n) pontjai alatt körülirt hatáskörét a netáni hatásköri összeütközések kikerülése végett a törvényjavaslat megfelelő §-ainál praecisirozni kívánja. Ebből kifolyólag a 2. §-nál ezen szavak után »városokban a rendőrkapitánynál*, külön sorban a következő pótlást veszi be s fogadja el: »Budapest fő- és székváros területén a budapesti m. kir. államrendőrség bejelentési hivatalánál.« A §. végén pedig a »betérj eszteni« szó kihagyásával a következő pótlást fogadja el: »a határrendőrség hatósági területén a határszéli rendőrkapitánynak, vagy kirendelt helyettesének beterjeszteni. A budapesti m. kir. államrendőrség bejelentési hivatala a nála történt bejelentésekről a székes főváros tanácsát 15 napon belől értesíti«.