Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-242. A közigazgatási bizottság jelentése, a „külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
242. szám. 41 ségeink igen nagy részében. hiányzik e nagyfontosságú kórdós kezeléséhez megkívántató szellemi színvonal, egyes helyeken az erkölcsi garantia is. E bajokon kivan a jelen törvényjavaslat segíteni. Megakadályozni kívánja az improductiv elemek betolulásának meggátlása által a pauperismus terjedését, megoltalmazni a közbiztonságra veszélyes elemek visszaszorítása által az állam közrendjét. Es a bizottság meggyőződése szerint e czélt oly eszközökkel kívánja elérni, a mik míg egyrészt az állam jól felfogott érdekeit biztosítják, másrészt felesleges zaklató intézkedésekkel a szabad forgalmat nem akadályozzák, szerzett jogokat érinteni nem kívánnak és a külföldi államok részéről retorsióra okot nem szolgáltatnak. Nem czélja e törvényjavaslatnak az államot chinai falakkal körülövedzni. Az anyagi, vagy szellemi tőke, tudás, szakértelem, az egyén erkölcsi érzékével párosulva, e törvényjavaslat korlátai között is mindig otthont találhat közöttünk. De el akarja zárni határainkat az oly elemek elől, kiknek itt tartózkodása az állam érdekeit veszélyeztetné. A javaslat a nemzetközi jog által megállapított alapelvekbe sem ütközik. A nemzetközi jog elvei szerint a külföldinek jogában áll idegen állam területén ipart, kereskedést, egyéb foglalkozást űzni, szóval letelepülni. De a nemzetközi jog sem kötelezi az államot, hogy az idegeneket minden feltétel nélkül befogadja. Az összes európai államokban az amerikai Egyesült Államok területén, még az ausztráliai gyarmatokon is ma az az elv érvényesül, hogy a bevándorlás kérdésének megoldásánál az állam jól felfogott érdeke kell, hogy iránytű gyanánt szolgáljon. A törvényjavaslat az itt felállított alapelvekből indul ki, s kapcsolatosan a »határrendőrség«-ről szóló törvényjavaslattal ezen szempontokból kívánja a külföldieknek nálunk való lakhatását, — és pedig a bizottság meggyőződése szerint a leghelyesebb irányban — megoldani. Czélja: a bevándorlás szabályozása, szigorítása, nyilvántartása. Hogy külföldi az ország területén a rendőrhatóság tudta nélkül ne tartózkodhassak, hogy szükség esetén figyelemmel kísértessék s hogy azok, a kiknek itt tartózkodása az állam érdekeire veszélyes, vagy káros, innen esetleg kényszer utján is eltávolíttassanak. Első sorban elrendeli, hogy a külföldit szállásadója, vagy annak megbízottja 24 óra alatt bejelenteni köteles. E kötelezettséget nem ugyan a ma érvényben levő törvény, de az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1888. évi 54.091. számú belügyministeri rendelet már megállapította s így az a vendéglőkben, fürdőhelyeken stb. megszálló idegenekkel szemben ujabb intézkedést, zaklatást nem tartalmaz. Megjelöli a hatóságokat, a hol a bejelentések történjenek és elrendeli, hogy a bejelentett külföldi 15 nap alatt az erre kijelölt hatóságnál bejelentessék. Míg a ma érvényben levő törvény 3 hónapi határidőt ad a lakási szándék bejelentésére, addig a jelen törvényjavaslat ezen bejelentési kötelezettség határidejét 15 napban állapítja meg. Elrendeli a bejelentő részéről személyazonossága és állampolgársága igazolását. Ez utóbbi minőség igazolása az első pillanatra a zaklatás látszatával bir, de ha tudjuk, miszerint bizonyos ideig nálunk tartózkodott külföldiek hozzánk, mint utolsó tartózkodási helyökre lettek visszautasítva, mert az állam, a honnan hozzánk jöttek, honpolgárságukat elismerni nem akarta, nyilvánvalóvá válik, hogy e kellék saját érdekünk megóvása szempontjából szükséges. Ugyané §. elrendeli a külföldi részéről annak igazolását, hogy magát és családját tartósan fentartani képes. A bizottság a törvényjavaslat tervezetével összhangban nem találhatta indokoltnak, hogy a külfölditől fentartása igazolására bizonyos meghatározott összeg felmutatása követeltessék. Hátrányos lehetett volna ezen intézkedés azokra, a kik maguk s családjuk fentartására szükséges garantiájukat tudásukban, szakértelmükben, munkabírásukban hozzák magukkal s kik Képvh. iromány. 1901-1906. XX. kötet. 6
