Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-266. Törvényjavaslat, gróf Wimpffen Siegfriednek, gróf Wimpffen Simonnak és báró Trauttenberg Frigyesnek az örökös főrendiházi tagság jogával való felruházásáról

238 266. szám. Ugyanilyen érzelem vezérelte báró Trauttenberg Frigyes földbirtokost, midőn az 1879: L. t.-cz. életbeléptetése idején nem tartotta fenn osztrák állampolgárságát, hanem azzal, hogy állandóan itt lakott, a hol birtokai is vannak, s a hová a Lamberg és Festetich grófi családok révén vérrokonsági kötelék is fűzi, s magát az adózók lajstromába felvétette, az 1879: L. t.-cz. 48. 8-a értelmében megszerezte a magyar állampolgárságot. Mind a háromnak hő óhajtása volna azonban, ha úgy maguk, mint utódaik számára, új hazájukban is megszerezhetnék és családjuk számára biztosíthatnák azon előjogot, melyet grófi, illetőleg bárói rangjuknál fogva előbbi hazájukban gyakorolhattak volna, — nehogy később esetleg valamely utódnak oka lehessen, talán mégis vágyva visszatekinteni abba az országba, a hol mint grófi, illetőleg bárói méltóság birtokosa, nemcsak a rangnak kötelességeit tartoznék viselni, hanem módjában állana annak előjogait is gyakorolni. Gróf Wimpffen Siegfried a fehérmegyei Ercsi községben 19.000 kataszteri hold, a temesmegyei Máslak községben pedig 18.000 kataszteri hold kiterjedésű uradalmak tulajdonosa. Gróf Wimpffen Simonnak Tolna vármegye r Simontornya, Kisszékely, Nagyszékely és Udvari községeiben, Fehér vármegye Érd községében ós Torontál vármegye O-Béba községében feküsznek a kiterjedt uradalmai, a melyek után összesen 63.611 korona földadót fizet. Báró Trauttenberg Frigyesnek Fehér vármegye Moór községében van egy 6.000 holdnyi kiterjedésű földbirtoka, mely után a főrendiházi tagság gyakorlásához szükséges 3.000 forintnyi egyenes állami földadónál tetemesebben többet fizet. Ezen kivül neje, mint idősbb gróf Almássy Kálmán leánya, örökrészként nagyobb értékű vagyonnal bir, s így örökösei, még ha többen lennének is, tekintélyes vagyonnal fognak rendelkezni. Mindhármuknak az a törekvésük, hogy új hazájukat mentől több téren hőn szolgálhassák, — de nem vitatható el az az érdemük sem, hogy már eddigelé is buzgón működtek a közügyek terén. A két Wimpffen gróf az ő nagykiterjedésű birtokaik mintaszerű kezelésével ós a közjótékonyság terén kifejtett tevékenységük, anyai nagy atyjuknak, Sina, Simonnak, a szintén magyar bárónak és magyar főrendiházi tagnak nyomdokaiba léptek. Báró Trauttenberg Frigyes pedig különösen a lótenyésztés emelése és Moór vidékének magyarosítása körül szerzett magának valóban figyelemre méltó érdemeket. Mindezeknél fog^a indokolt Volna, hogy nevezettek most, a midőn 0 cs. és ap. kir. Felsége nekik a magyar grófi, illetőleg magyar bárói méltóságot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott, az ország született törvényhozói sorába is felvétessenek. Gátolja azonban ezen előjognak fejedelmi kegy utján való megadását az 1885 : VII. t.-cz. 2. §. C. pontja második bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a nem leszármazás utján állampolgárok a főrendiházi tagság jogával a. ministertanács előterjesztésére, csak törvényhozás utján ruházhatók fel. Ezt czélozza a ministertanács nevében most tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat, mely szerint a hasonló tárgyú korábbi törvények módjára, gróf Wimpffen Sigfried, gróf Wimpffen Simon ós báró Trauttenberg Frigyes törvényes maradékaikkal együtt az ország honfiusított nemesei közé bevétetnék s nekik és törvényes fiutódaiknak az örökös főrendiházi tagsági jog adomány oztatnék. Budapest, 1902. évi november hó 10-én. Széli Kálmán s. k.