Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-267. Törvényjavaslat, a Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és Gácsország szélén az ugynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalak megállapítása iránt az 1897. évi II. t.-czikk értelmében alakított választott biróság által hozott itélet beczikkelyezése tárgyában

267. szám. 239 267. szám. Törvenyj avaslat, a Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és (rács­ország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak megállapítása iránt az 1897. évi II. t.-czikk értelmében alakított választott biróság által hozott Ítélet beczikkelyezése tárgyában. !•§• A Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és Grácsország szólén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonal megállapítása iránt az 1897. évi II. t.-czikk értelmében alakított választott biróság által 1902. évi szeptember hó 13-án Gráczban hozott itólet rendelkező része ezennel beczikkelyez­tetik, mint következik: »I. A határ a Tengerszem csúcstól (az VI. alatt mellékelt szakértői vázrajzon A) pont) északi irányban halad a békástói csúcson (vázrajzon B) pont) a Zabje­gerinczen és Siedem Granatowon át addig a pontig, a hol a hegyhát mint gerincz megszűnik, lejtőssé válik ós ellaposodni kezd (a vázrajzon C) pont). Ettől a pont­tól a határ tovább vonul a halastói patak azon pontjáig, a hol nyugatról a Ozuba hegy felől egy kis patak a halastói patakba torkollik (a vázrajzon D) pont), körülbelül 700 méter távolságban a halastói pataknak a Poduplaski patakkal való egyesülésétől. A vázrajznak ezen utóbbi D) pontjától az egyesülési pontig (a vázrajzon E) pont) a halastói patak medre képezi a határt. II. A cs. kir. osztrák kormány képviselőjének — megbizója javára —jegyző­könyvbe vétetni kórt az a fentartása, hogy Magyarország ellen később esetlég­további területi igény legyen az úgynevezett lengyel nyeregig támasztható, vissza­utasíttatik mint olyan, mely a mindkét részről alkotott ós választott bírósági szerződésül szolgáló törvények tartalmával ós czéljával ellenkezik, tehát meg­engedhetetlen.« 2. §. E törvény végrehajtásával a belügyminister, igazságügyminister ós pénzügy­minister bízatnak meg. Budapest, 1902. évi deczember hó 10-én. Széli Kálmán s. k.

Next

/
Thumbnails
Contents