Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
263. szám. 101 Kétségtelen — s ennek tudatában van a kormány, — hogy az egyezménynek általunk való elfogadása ós hatálybalépte esetén is egyelőre nehéz napok elé néz a magyar czukortermelés, de mégis jobbak ez esetre a kilátások, mint ha az egyezmény részvételünk nélkül jön létre, vagy egyáltalában létre nem jön. Azzal, hogy az egyezménynek általunk való elvetése az egyezménynek a többi államok részéről való elvetését is szükségképen maga után nem vonandja, tisztában lehetünk, daczára annak, hogy az egyezménynek elvetése által a ma fennálló tényleges közgazdasági közösségnél fogva, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat is kónyszerítenők az egyezmény elvetésére. Az összes magyar ós osztrák czukorkivitel az eddig legkedvezőbb 1901/902-iki termelési időszakban kerekszámban 800.000 tonnát tett ki, a mi jóval kevesebb a világ egj évi túltermelésénél és az 1901/1902-iki termelési időszak végén fenmaradt látható világkészletek felénél. Ez oly csekély mennyiség az egyezményben résztvevő többi államok czukortermelésével és fogyasztásával szemben, hogy nem képzelhető, hogy ennek a mennyiségnek az egyezmény rendelkezései alól való kivonása a bruxellesi egyezményt aláiró bármely más államot az egyezmény elvetésére birjon. Sőt ellenkezőleg, az egyezményben résztvevő többi államokra nézve nagyon kedvező volna, h d clZ db 800.000 tonna, a melyet Magyarország és Ausztria évente körülbelül kiszállítani képesek, nem támasztana nekik versenyt az egyezményben résztvevő államok piaczain, mig másrészt ezek a piaczok a magyar ós osztrák czukor távolmaradását meg sem éreznék, lévén világszerte elég czukorkészlet, a mely pótolni képes az így előálló hiányt. De, ha lehető volna, sem lenne a magyar czukortermelésre nézve kívánatos az, hogy az egyezmény, akár Magyarország, akár más állam hozzájárulásának hiányában ne létesüljön. Mert a mai helyzet változatlan fentartasa, a czukoripar világszerte válságos helyzetét még válságosabbá tenné, s minél jobban késnék az orvoslás, annál nagyobbak volnának a válságütötte sebek, annál kétségesebb az orvoslás sikere. Az orvoslásnak pedig a jövőre sem képzelhető reálisan más módja, mint a nemzetközi egyezmény. A jelenlegi egyezménynél, érdekeinkre nézve lényegesen kedvezőbb egyezmény létesülése azonban részben technikailag lehetetlen, részben a különböző ellentétes érdekek érvényesülésénél fogva kizártnak tekinthető. Némely csekély horderejű kérdésekben esetleg kedvezőbb egyezmény kötésének reménye pedig senkit, a ki a czukoripar válságos helyzetén tényleg segíteni akar, nem indíthat az orvoslás lehetőségének kitolására, s a jelen egyezmény elvetésére. Az egyezmény elvetését, a hazai czukortermelés érdekei szempontjából csak az teheti kívánatossá, ha az egyezmény elvetése esetén ez ukortermélésünk kedvezőbb helyzetbe jutna, mint annak elfogadása által. Láttuk a fenti fejtegetések során, hogy az egyezmény létesülése és általunk való elfogadása esetén, a magyar czukortermelés jövője, nehéz küzdelmek árán bár, de biztosítható, sőt fejlődésképessóge is megóvható. Láttuk, hogy a magyar czukortermelés szempontjából nem kívánatos az egyezménynek teljes dugábadőlése és ;a mai állapotnak fenmaradása. Vizsgáljuk most a magyar czukortermelés helyzetét akkor, ha az egyezményhez hozzá nem járulunk, de az, ennek daczára, résztvételünk nélkül létesül. Ez esetre természetesen a czukor termelését vagy kivitelét előmozdító jutalmakat egy vagy más alakban, — ha másképen nem, az egyezmény szerint beszedhetőnól magasabb czukorbehozatali vámok alakjában, — fenn kell tartanunk, mert ellenkező esetben semmi értelme sem volna annak, hogy az egyezményhez hozzá ne járuljunk. Ámde, ha czukrunk jutalomban részesül, kiszorul az egyezményben résztvevő összes államoknak, nevezetesen Nagy-Britanniának piaczárói, kiszorul a ma is kiegyenlítő vámokat szedő Eszakamerikai Egyesült-Államok