Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

263. szám. 97 bizonyítja, hogy a magyar czukor kiviteli képességének fentartása érdekében áll, hogy eltöröljük a kiegyenlítő vámok szedését maguk után vonó kiviteli jutalmakat és magas czukorbehozatali vámot. De más körülmények is e mellett szólanak, hogy a czukortermelés érdekében nem csak általánosságban, de hazai viszonyainkat tekintve is, a czukor kiviteli jutalmak nemzetközi eltörlése kívánatos, sőt szükséges. Ily rendszabály remélhetőleg hamarosan maga után fogja vonni a túltermelés megszűnését és ezzel együtt meg fog szűnni a czukoripar válságos helyzete is. A túltermelést csökkenteni fogja egyrészt az a körülmény, hogy a czukorkiviteli jutalmak és magas czukorbehozatali vámok elenyészése folytán csökkenni fog a czukor ára, a répaczukrot termelő államokban, a minek arányában előreláthatólag nőni fog a fogyasztás, másrészt az, hogy csökkenni fog a termelés. Hogy ez nem puszta remény, annak bizonyítéka az, hogy már a bruxellesi egyezmény valószínű létrejövésónek, majd aláírásának hírére is a czukorrépatermelés az 1902. évben lényegesen csökkent a múlt évi termeléssel szemben. Ha ezek szerint a bruxellesi nemzetközi egyezménynek az lesz a várható hatása, hogy a világ czukortermelése az egyezmény hatálybalépte esetén csökkenni fog, s ha alig szenvedhet kétséget, hogy a csökkenés ott fog bekövetkezni, a hol a czukortermelés a legkevésbbé életképes, hazánk szempontjából az egyezmény elfogadásának vagy elvetésének mórlegelésénél az a legfontosabb kérdés, vájjon nem-e fog az egyezmény elfogadása esetén ez a csökkenés hazánkban oly mérveket ölteni, hogy czukortermelésünknek a jelenlegi vagy a jelenlegit megközelítő színvonalon való fentarthatását inkább remélhetnők az egyezmény elvetése esetén. Ámde az, a ki a magyar czukorrépa-termelés feltételeit és a magyar czukoripar helyzetét ismeri, bizhatik a magyar czukortermelés életképességében és abban, hogy az, az egyezmény által teremtett szabadversenyben helyét megállani képes leend. Tagadhatatlan ugyan, hogy a magyar czukorrépa kisebb czukortartalmú, mint a németországi vagy a cseh répa és hogy nálunk egy ugyanazon bevetett terület terméséből jóval csekélyebb mennyiségű czukor állítható elő, mint Németországban vagy Csehországban. Munkásviszonyaink is kedvezőtlenebbek. Végre tény az is, hogy a világversenyben hátrányunkra van az iránytadó londoni piacztól való távolabb helyzetünk. Mindezek a körülmények kötelességünkké teszik, hogy rópaczukor-termelésünket a jövőben is részesítsük az egyezmény által megengedett támogatásokban s előnyökben, s részben ez képezi czélját az egyidejűleg előterjesztett törvényjavaslatnak. De e kedvezőtlen körülményeket ellensúlyozzák más oly körülmények, a melyeknek következtében répaczukör-termélésünk jövőjét illetőleg nyugodtak lehetünk. Ezek egyrészt a többi nyugoteurópai államokkal szemben való extensivebb gazdálkodási viszonyaink, a melyeknek következtében a földjáradék nálunk jóval csekélyebb, mint amott, úgy, hogy ugyanazon a területen nálunk sokkal kisebb tiszta jövedelem előállítása mellett is haszonnal gazdálkodhatunk. Másrészt czukorgyáraink túlnyomó számának nagy kiterjedése és teljesen modern berendezése, a mivel a termelési költségek terén elérhető legnagyobb megtakarítás jár; továbbá czukoriparunk jelentékeny tőkeereje ós magas szakértelme. Mindezek a körülmények azt eredményezhetik, hogy czukortermelésünk a szabad versenyből, és ama küzdelmes évekből, a melyek a czukoripar világszerte érezhető válságos helyzetének megszűnését megelőzőleg, a jövőben be fognak következni: győzelmesen fog kikerülni, a mint eddig is — ugyanabban a támogatásban részesülvén, — ki tudta állani a versenyt az osztrák czukortermeléssel szemben. Ha eddig hasonló feltételek mellett versenyezve a magyar czukortermelés az Kópvh. iromány. 1901—1906. XX. kötet. 13