Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

98 263. szám. osztrák czukortermelóssel szemben boldogulni tudott, úgy mi sem indokolhatja azt a félelmet, hogy a jövőben nem fog versenyezhetni, ugyancsak hasonló feltételek mellett, a többi nyugateurópai államok répaczukrával és, ha amazok a nádczukorral szemben a versenyt kiállják, a nádczukorral szemben is. Annál kevésbbé volna indokolt ez az aggodalom, mert az a mesterséges támogatás, a melytől az egyezmény következtében a magyar (és osztrák) czukortermelés elesik, nem nagyobb, sőt kisebb, mint az a támogatás, a melyet a többi nyugoteurópai államok czukprtermelése élvezett. Az összehasonlítás legkönnyebben az Ej szakamerikai Egyesült-Államok által kivetett, a tényleg élvezett jutalmaknak megfelelően kiszámított, kiegyenlítő vámok alapján tehető meg. Ez a kiegyenlítő vám az 1898/99-iki termelési időszakra egy-egy métermázsa után: Németországra nézve nyersczukorra 2"50 márkát, azaz 2 K 97 f-t; Francziaországra nézve nyers és finomított czukorra egyaránt 11*17 frankot, azaz 10 K 63 f-t; Belgiumra nézve nyersczukorra 4*50 frankot, azaz 4 K 28 f-t; Németalföldre nézve nyersczukorra, 100 fokú finomított czukorban kifejezve, 2*235 hollandi forintot, 4 K 43 f-t; Magyarország és Ausztriára nézve nyersczukorra 2 K 30 f-t tett ki. Ezekhez a jutalmakhoz járult a magyar-osztrák és német czukorra nézve a kartell nyújtotta támogatás, a mely a magyar és osztrák nyersczukorra nézve az 1898/99-iki termelési időszakban métermázsánkint 1 K 43 f-t tett ki, és a német czukorra nézve legalább ennyi volt, úgy, hogy bátran állíthatjuk, hogy a magyar ós osztrák czukor eddig kisebb támogatást élvezett, mint a bruxellesi egyezményt aláiró, czukorkivitellel biró többi államok czukra. Ezeknek a támogatásoknak egyöntetű megszűnése tehát nem veszélyeztetheti a magyar czukor versenyképességét oly mértékben, hogy attól kellene tartanunk, hogy a termelésnek a kedvezőtlenebb viszonyok között termelők által való szükségképeni, vagy legalább is nagyon valószinű csökkenése a magyar czukortermelés tekintetében nagyobb arányokat öltene, mint az egyezményben résztvevő többi államok rópaczukortermelése tekintetében. Az iránt pedig, hogy az egyezmény hatályba lépte esetén a rópaczukortermelés érdekei a nádczukortermelés érdekeinek általában kiszolgáltatnának, komolyan aggódni nem lehet. Ez aggodalom tulaj donképen a rópaczukor termelését és kivitelét előmozdító jutalmak megszüntetésére irányuló mindenféle mozgalomnak elvetésére vezetne és beismerése volna annak, hogy a répaczukortermelés ily mesterséges eszközök nélkül, a nádczukortermeléssel szemben, még ma is, versenyképtelen. Ez az eddigi jutalomrendszernek a képzelhető legélesebb elítélése, mert valóban mit sem érne ez a rendszer, ha nyolczvan évet meghaladó fennállása és ama nagy áldozatok daczára, a melyeket fennállásának ideje alatt az egyes államoktól és a fogyasztó közönségtől megkövetelt, nem lett volna képes a continentalis Európa répaczukor-iparából olyan versenyképes ipart fejleszteni, a mely ma már a saját lábán is megállani képes. Es mégis e felfogás hivei akarnák továbbra is fentartani a jutalmakat! Ez a felfogás a tárgyilagos bírálatot meg nem állhatja. A mai jutalmazási rendszer megszüntetése a continentalis Európa rópaczukor-termelésére végzetes csak akkor lehetne, ha a jutalmak az utóbbi időkben is azt a szerepet töltötték volna be, mint eleinte, hogy t. i. fedezzék azt a különbözetet, a melylyel a répaczukor termelési költségei a nádczukor termelési költségeit meghaladták. Ez esetben azonban a czukor világpiaczi ára nem sülyedhetett volna a nádczukor termelési költségeinek színvonala alá. xímde, hogy a czukor mai világpiaczi ára tényleg a nádczukor termelési költségeinek színvonala alá sülyedt, arról bizonyságot tesznek ama