Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-200. Törvényjavaslat, az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről

318 200. szám. jutalók igénybevétele előtt részint életbeléptettettek, részint pedig a közel jövőben lesznek elodázhatatlanul életbeléptetendők. Az országgyűlésnek a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottsága ezt elismerte, és a hadügyi és haditengerészeti igazgatás részéről 1902. és 1903. évekre e czélra megkívánt összegeket, — habár csak feltételesen — megállapította. Az említett létszám-emelések azonban nem foganatosíthatók az 1889. évi VI. törvenyczikk 14. §-a által a közös hadsereg és haditengerészet számára megállapított ós az 1899. év óta bezárólag az 1902. évig, — tehát ezen évben is, — külön törvények által egy-egy további évre fentartott ujonczj utalók keretében, minthogy az csupán az eddigi létszámnak az állománybavétel idején való fedezésére volt elegendő, az év folyamán keletkezett természetes fogyatékok pedig nem voltak pótolhatók. Minthogy tehát a fentiek szerint úgy a tüzérségnek, mint a haditengerészetnek is nagyobb számú ujonczra leend szüksége és így a gyalogsági csapatokhoz az eddiginél is kevesebb ujoncz fog jutni, előállott annak szükségessége, hogy addig is, míg a hadsereg és honvédség ujonczjutalékai az 1889. évi VI. törvenyczikk 14. §-a értelmében történt újonnan való megállapítás alapján tényleg igénybe vehetők is lesznek, illetve rendelkezésre fognak állani, a költségvetésileg szervezett létszám fedezéséről és fentartásáról gondoskodjunk. Ezt czélozza a jelen törvényjavaslat 3. §-a, a mennyiben az lehetővé teszi a póttartalék legifjabb sorozási évfolyamának az elengedhetetlen szükséglet mérve szerint és annak tartamára tényleges szolgálatra való visszatarthatását, illetve behívhatását. A békelétszám fentartása érdekében a póttartalékosok ezen törvény szerint csak egy ízben vétetnének igénybe és a lehető legkisebb számmal, mely szám az 1900. évi népszámlálás alapján a népesség számarányában osztatnék meg a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok között. Ezen számnak is egy-egy harmadrésze minden év végével szabadságoltatnék és a tényleges szolgálat egy fegyvergyakorlatul be is számíttatnék, a mi által az érintettekre háruló teher lehetőség szerint enyhíttetnék. A tényleges szolgálatra való visszatartás, illetve behivatás alól természetesen kivétetnek azon póttartalékosok, a kik valamely törvényesen megengedett kedvezmény következtében, t. i. a védtörvény 31., 32., 33., 34. §§-ai alapján jutottak, vagy jutnak a póttartalékba, mivel ezeket általános nemzetgazdasági érdekekből maga a védtörvény is felmenti béke idejére minden esetleg huzamosabb ideig tartó tényleges szolgálati kötelezettség alól. Szintúgy nem érintetnek ezen törvény által az egyévi önkéntesi szolgálatra jelentkezett póttartalékosok sem, minthogy azok önként vállaltak magukra hosszabb tényleges szolgálati kötelezettséget, mint a minő reájuk törvény szerint háramolnék. Ezenkívül a behívásnál, illetve visszatartásnál különös gond lesz arra is fordítandó, hogy az egyesek kereseti ós családfentartói érdekei sérelmet ne szenvedjenek. A polgárság érdekeire való tekintettel gondoskodik továbbá ezen törvény arról is, hogy a rendes tényleges szolgálatra kötelezett legénységi állománybeli egyéneknek legalább egy része családi, valamint gazdasági, polgári kiképzési és kereseti tekintetekből a második tényleges szolgálati év után szabadságoltathasson Önként érthetőleg azonban tekintettel kell lenni ezen időelőtti tartós szabadságolásoknál a katonai kiképeztetésre, továbbá a szolgálat érdekeire és igy az egyes fegyvernemek szükségleteire is. A közügyek tárgyalására kiküldött és 1902. évi május hó 6-ára Budapestre összehívott bizottság a közös hadsereg és haditengerészet tényleges békelótszámának ily módon tervezett kiegészítésével az 1902. évben felmerülő kiadásokat 1902. évi