Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-196. Törvényjavaslat, külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról

290 196. szám. törvényben tétessék egységes ós hatályos intézkedés, mely megoldási módot a czélszerűségen kiviil még az a körülmény is követeli, hogy a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létesített egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1868: XXX. t.-cz. 10. §-a értelmében ebben az ügyben a társországokra is kiterjedő közös törvény alkotandó. ífálunk az ország földrajzi fekvésénél, a szomszéd államokkal fennálló sürü és szabad közlekedésünknél fogva, ennek a közlekedésnek megzavarása nélkül a nem kívánatos idegen elemek bevándorlása ellen, az Egyesült-Államok mintájára, már a határon gátakat állítani nem volna lehetséges. Czélszerűbb tehát azt a rendszert követni, hogy a külföldiek bent az állam területén, megállapodásuk helyén vétessenek szoros ellenőrzés alá. E rendszernek szükségszerű követelménye, hogy a külföldi megérkezéséről a rendészet gyakorlására hivatott helyi hatóság haladéktalanul értesüljön, hogy módjában legyen ennek az ellenőrzést elejétől fogva gyakorolni, továbbá, hogy a szabad közlekedés és forgalom és a költözködési szabadság nagy elveit teljesen érintetlenül hagyva, a külföldieknek pontos nyilvántartása felett xígy a helyi, mint szükség esetében a központi hatóság is őrködjék. Ezekből a főszempontokból indul ki ez a törvényjavaslat, melynek egyes szakaszait a következőkben van szerencsém megokolni: Az 1. §. a költözködési szabadságot, a lakhely szabad megválasztásának jogát a külföldieknek is megadni kívánja, a nélkül, hogy erre, mint eddig, engedélyre volna szükségük. Hogy a külföldi mindjárt az államba jövetele után úgyszólván a hatóságok szeme előtt legyen, s a következő szakaszban megszabott kötelessége teljesítésében ellenőriztethessék, a 2. §. elrendeli, hogy ha valahol megszáll, ez az itt megjelölt közegeknél legkésőbb 24 óra alatt bejelentendő. A kis- és nagyközségekben a bejelentések átvételére és a felettes hatósághoz való továbbítására s községi (kör-) jegyzők közreműködése azért kívánatos, mert az írásbeli teendőket különben is ezek végzik, s mert legtöbb községben ez ügyek ellátására már képzettségüknél fogva is inkább alkalmasak, mint a községi bírák. Hogy mily módon lesz ez a bejelentés teljesítendő, az — tekintettel a különböző helyi körülményekre — a kibocsátandó kormányhatósági utasításban lesz legczélszerűbben meghatározható. Minthogy a külföldiek ellenőrzésére az I. fokú rendőri hatóság lesz hivatva, ez a szakasz elrendeli, hogy a községi (kör-) jogyzőknél tett bejelentések ezekhez a hatóságokhoz 15 nap alatt, melynek elteltével a lakási szándék be lesz jelentendő, felterjesztessék; így annak módjában fog lenni, lakási szándék bejelentésének megtörténtét ellenőrizni. A mig a külföldi csak futólag szórakozásból vagy egyes ügyeinek elintézése végett tartózkodik nálunk, talán felesleges zaklatásnak lenne vehető, ha a hatóság -— minden különös ok nélkül — személyi és vagyoni viszonyait kutatná, ha azonban ebben az országban hosszabb ideig tartózkodni, itt gazdasági életet berendezni, bizonyos rendszeres tevékenységet kifejteni, szóval itt lakni szándékozik : jogosan kutatható, hogy ki és mi az az egyén, a ki köztünk óhajt élni, hol van hazája, mi czél vezette közénk, s e czélja elérésére mily eszközökkel rendelkezik stb. Minthogy a lakási szándék külső körülményekből nem ismerhető fel minden esetben, a javaslat 4. §-a magának a külföldinek teszi kötelességévé, hogy ezt a szándékát a hatóság előtt kinyilvánítsa, s egyúttal személyazonosságát és állampolgárságát igazolja, s a saját és családja fentartását biztosító módokat kimutassa.