Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-196. Törvényjavaslat, külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról

196. szám. 291 Méltányosnak látszik azonban, hogy ha az erre szükséges okmányokkal nem rendelkezik, azok beszerzésére neki halasztás adassék. Hogy egyrészt a külföldi magát igazolhassa, másrészt hogy a hatósági közegek által bármikor ellenőrizhető legyen, a 4. §. rendeli, hogy a bejelentés teljesítéséről neki bizonylat állíttassák ki. Ha későbben lakását más községbe helyezi át, itt még ismeretlen lévén, ugyanazok az indokok kívánják, hogy új lakóhelyén ezt a bejelentést ismét megtegye. Feltehető, hogy azok a külföldiek, a kik rovott előéletűek, magukat igazolni nem képesek, vagyon és kereset nélkül vannak, vagy épen bűnös szándékot táplálnak, a bejelentés alól magukat kivonni igyekeznek, mások pedig feledékenységből vagy tudatlanságból azt elmulasztják, ennélfogva az 5. §-ban gondoskodni kellett arról, hogy ha a külföldi az előző szakasz szerint teendő bejelentést — akár szándékosan, akár feledékenységből vagy tudatlanságból — elmulasztaná, azonban a lakási szándék fenforgása feltehető, ennek bejelentésére a hatóság által szoríttassék. A lakási szándók megállapításánál természetesen első sorban az illető külföldi kijelentése vétetik alapul. Vannak azonban oly külső körülmények, melyekből a lakási szándókra következtetni lehet, igy pl. ha az illető valamely rendszeres foglalkozást, ipart, kereskedést űz a községben, ott huzamos időre terjedő alkalmazást, szolgálatot, munkát nyert, vagy huzamosb időre terjedő vállalatba bocsátkozott, hosszabb időre lakást bérelt stb., melyeket kimerítően felsorolni nem lehet a hatóságra kell tehát bízni, hogy az adott körülmények mérlegelése után a lakási szándékot az ellenkező kijelentés daczára is vélelmezze, s a külföldit a 3. szakaszban megszabott bejelentés és igazolás teljesítésére kötelezze, s egyszersmind annak a kellő időben való elmulasztása miatt a kihágási eljárást megindítsa. Az uralkodóház tagjainál megszálló magas külföldi vendégek, valamint a külföldi uralkodók, a diplomácziai kar tagjai és a magyar korona oszágainak területén szókelő consulok már rangjuknál és állásuknál fogva elegendő biztosítékot nyújtván, ezeket bejelentéssel terhelni fölösleges volna, a 6. §-ban tett kivétel tehát teljesen indokolt. A 7. §-ban kivánt közsógenkénti nyilvántartás a külföldiek ellenőrzése szempontjából elengedhetlennek mutatkozik, mert kell, hogy a hatóság a községekben levő külföldiekről, azoknak számáról, viszonyairól mindenkor tájékozva legyen s szükség esetében velük szemben eljárhasson. Épen ezért ezeknek a nyilvántartásoknak hű és pontos vezetése különös fontossággal bir; ezt akarják biztosítani a javaslat 8. és 9. §-ában foglalt ellenőrzési intézkedések. Mint az egyesnek a házába betolakodó idegent, ugy az államnak is joga van a területén tartózkodó külföldit, hogy polgárait vagy magát az államot érdekeinek károsításáról vele szemben megóvja, területéről kiutasítani. E jogot az államok tényleg gyakorolják, és több államban az törvényben is el van ismerve, a mely törvények a hatóságokat feljogosítják, hogy a külföldieket a közrend, közbiztonság érdekéből, sőt még bármely közérdekből is bármikor kitilthatják, illetve eltávolíthatják. Nálunk is az 1878 : V. t.-cz. 64. §-a szerint külföldiek bűntett miatt az országból való kiutasításra Ítélhetők és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthatok, a közigazgatási hatóságok pedig az 1879 : XL. t.-cz. alapján a koldulás ós csavargás miatt elítélteket, és az 1885. évi február 14-én 9.389. sz. a. kiadott tolonczszabályzat 2. §-ának cl) pontja értelmében mindazokat, a kiknek az 37*