Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-196. Törvényjavaslat, külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról

196. szám. 289 mindjárt a határtól visszautasítják, mint Oroszországban, a Balkán-államokban, s tengerentúli államokban történik, mig másutt, nevezetesen a nyugateurópai államokban, az idegeneknek nem a határszélen való rendőri vizsgálatára, hanem megállapodásuk helyén való ellenőrzésére fektetik a fősúlyt, köteleztetvén az idegenek megszállásuk helyére nézve illetékes hatóságnál magukat bejelenteni, származásukat, s a fentartásukra szolgáló anyagi eszközöket kimutatni; a hatóságoknak pedig joguk van a közbiztonságra, vagy az állam érdekeire bármikép veszélyes egyéneket az állam területéről kiutasítani. Hazánkban jelenleg még mindkét rendszer alkalmaztatik, a mennyiben az állam délkeleti határán kötelező útlevélvizsgálat áll fenn, másrészt az 1886. évi XXII. t.-cz. 15. §-a s az ennek alapján az 1888. évi augusztus hó 11-én 54.091. sz. a. kibocsátott belügyministeri körrendelet a külföldieket kötelezi, hogy azoknál a községi elöljáróságoknál, hol lakni szándékoznak, magukat bejelentsék, s lakhatási engedélyt eszközöljenek ki; az 1885. évi február hó 14-én 9.389. számú belügyministeri rendelettel kiadott tolonczszabályzat pedig feljogosítja a hatóságokat, hogy a közbiztonságra veszélyes és mindazokat az egyéneket, a kiknek az országban való maradása a közbéke, vagy az állam biztonsága szempontjából veszélyesnek találtatik, annak területéről eltávolíthassák. Mindezek daczára az utóbbi évtizedekben Magyarországtól ugy északkeletre, mint délkeletre eső országokból, a teljesen vagyontalan és rendes foglalkozással nem biró egyének oly nagy számban vándoroltak be és települtek meg, hogy azok az állam közgazdasági viszonyait és a közbiztonságot károsan befolyásolják. Es miután ez a bevándorlás még mindig tart, s a bevándorlók rendszerint a határszólek mellett azokat a községeket lepik el, hol maguk a honosok is, kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt létüket csak a legnagyobb küzdelemmel birják fentartani, sőt a jövevények által ezekben a szűk keresetükben is megszorítva, gyakran kivándorolni is kénytelenek, ennélfogva az ily elemek további beözönlésének ugy politikai és közgazdasági szempontból, de magának a lakosságnak jól felfogott érdekéből is gátat vetni az államnak elodázhatatlan kötelességévé vált. E czél megvalósítására azonban sem az útlevél vizsgálata, sem az 1886: XXII. t.-cz. intézkedései nem alkalmasak, és pedig az előbbi azért nem, mert az csak a határszél egj kisebb részén alkalmaztatik, s itt is tulaj donképen csak a személyazonosság megállapítására szolgál, az 1886: XXII. t.-cz. 15. §-ának intézkedései pedig, mint ezt a tapasztalat mutatja, főleg azért nem, mert: 1. a lakhatási engedély megszerzésére kiszabott három hó túlságosan hosszú, az alatt külföldinek elég idő adatván, hogy a községnek vagy az államnak kárt okozzon, s eltávolítása is — midőn már magát úgyszólván befészkelte — nagyobb nehézséggel jár; 2. a külföldiek ellenőrzését, ezt a kiválóan állami feladatot a községekre bizza, holott — főleg a kis- ós nagyközségek elöljárói az állami érdekek iránt — sokszor a kellő érzékkel, eme feladatuk teljesítésére elegendő képességgel nem birnak, miért is — a mint ez tapasztaltatott — a külföldiek nyilvántartása sok községben, különösen az ország északkeleti határán, hol pedig tömegesen laknak idegenek, s így az ellenőrzés fokozottabb súlylyal bir, felette hiányos, s ígj a czélnak egyáltalában nem felel meg. Ezeken a hiányokon úgy is lehetne segíteni, hogy a községi törvénynek különösen a településre s a községi kötelékbe való felvételre vonatkozó intézkedései revideáltatnának. Ez azonban nehézségekkel járna és hosszabb időt is venne igénybe, mert összefügg az egész községi ügy rendezésével. Sokkal czélszerűbbnek mutatkozik tehát a kérdést akként oldani meg, hogy a káros és veszélyes külföldieknek a magyar állam területén való lakhatásának és megtelepülésének meggátlására, külön Képvh. iromány. 1901—1906. VII. kötet. 37