Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

195. szám. 281 A 35. §. szerint a kivándorlási alap a belügyminister kezelése és rendelkezése alatt áll; mert a belügyminister mint a kivándorlási ügyet vezető és ellenőrző legfőbb hatóság van hivatva a fenn elsorolt intézkedések megtételére, kell tehát, hogy az erre szolgáló pénzalap is rendelkezésre álljon. Hogy erről az alapról, mint minden más nyilvános alapról számolni tartozik, az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési jogának folyománya. Külföldön élő honfitársaink fontos érdekét szolgálni s fent a 34. szakasz indokolásánál elősorolt támogató tevékenységet kiegészíteni kívánja a javaslat 36. §-a, midőn módokról gondoskodik, hogy megtakarított filléreiket biztosan elhelyezhessék és hiánytalanul hazajuttathassák. E kérdés fontosságát megvilágítj hivatalos adat, hogy kivándorlottaink az elmúlt 1901. év folyamán csupán a posta közvetítésével kerekszámban 50 millió koronára rúgó összeget küldtek haza. Hogy mennyit küldtek bankok vagy magánosok közvetítésével és mennyit hoztak a visszatérők magukkal, az meg nem állapítható, de feltehető, hogy ez az összeg legalább ugyanannyit tesz ki. Még több volna azonban ez az összeg, ha abból az élelmes üzérek, bankárok és más közvetítők kezén jelentékeny rész el nem kallódnék, mert ezt az ezen szakasz értelmében szervezendő intézmény megmenthetné. Hasonló intézkedést tett Olaszország. Az 1901. évi 24. számú törvény felhatalmazza a nápolyi bankot az olasz kivándorlottak megtakarított pénzeinek összegyűjtésére, elhelyezésére ós az országba való hazaszállítására, mely czélból bankházakkal és a posta- és távirdaügyi ministerrel külön egyezményeket köthet. Ez az ügy nem kerülte ki a magyar kir. kormány figyelmét sem, s annak czélszerű rendezése végett tárgyalásokat is indított, melyek remélhetőleg a kivánt sikerre fognak vezetni. Az ötödik fejezet a kivándorlási ügy sikeres ellátása czéljából külön szerveket is létesít. A belügyministerium ugyanis, tekintve a kivándorlási ügygyei összefüződő úgy közigazgatási, mint gazdasági és szocziális, gyakran ellentétes érdekekre, intézkedéseinél nem indulhat pusztán alárendelt hatóságai utján szerzett, sokszor egyoldalú informatiók után, hanem törekednie kell a felmerülő kérdéseket lehetőleg minden oldalról megvilágítani. Erre a czélra a 37. §. szerint egy tanács lesz felállítandó, mely tagjait a 38. §. szerint az érdekelt kormányzati ágak képviselőiből, valamint a különböző gazdasági, kereskedelmi, ipari és társadalmi osztályok kebeléből veszi. Összeállításának és tanácskozásának módja részletesen lesz megállapítandó, a melyre vonatkozó rendelet, illetve ügyrend kibocsátása a 39. §. értelmében a belügyminister, mint legfőbb hatóság feladata leend. De mikóp a tájékozás-szerzésnél, iigy a végrehajtásnál is a rendes közigazgatási hatóságok és közegek nem mutatkoznak elégségeseknek s a törvény és a kormányintézkedések pontos, gyors és egyöntetű foganatosítása, gyakori helyszíni ellenőrzése végett, a vidékenkint ós időnkint nagy mérvben fellépő kivándorlási mozgalommal szemben, a rendes ügyek elintézésével amúgy is nagyon igénybe vett helyi hatóságok mellett, külön szakszerű intézkedésre van szükség. Ezekre való tekintettel a 40. §. egy kivándorlási biztos és a szükségnek megfelelő számú segédszemélyzet alkalmazását veszi czélba. Annál a fontosságnál fogva, melylyel a hajók jókarban léte és kellő felszerelésének ellenőrzése a kivándorlók élete és egészsége szempontjából bir, a javaslat Képvh. iromány. 1901—1906. VII. kötet. 36