Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

274 195. szám. Ez történhetik az által, hogy a lakosságot azokra a veszélyekre, melyek valamely országban vagy vidéken kivándorlása esetén fenyegetik, a kormány és hatóságok alkalmas módon közzéteendő hirdetmények által, vagy esetről-esetre közvetlenül is figyelmeztessék. Ez az eljárás követtetett eddig nálunk is. Nevezetesen a törvényhatóságok rendeletileg több izben utasíttattak, hogy a lakosságot a Braziliába való kivándorlástól úgy a szokásos hirdetések, mint a kivándorolni készülővel közvetlen érintkezés utján a legnyomatékosabban óvják. Azonban mindennek daczára számosan inkább hittek a kivándorlási ügynökök csábító Ígéreteinek, mint a hatóság intő szavának, és csoportosan vándoroltak ki Braziliába, hol csakhamar kiábrándulva, kétségbeesetten ottani consulainkhoz vagy hazai hatóságainkhoz fordultak, esdekelve, hogy a hazába való visszatérésükhöz segítséget adjanak. A felvilágosítás és jóakaratú figyelmeztetés hatástalannak bizonyulván, szükséges, hogy a kormány ily esetekben tilalmazólag léphessen fel. Hasonló tapasztalatok indították az olasz törvényhozást is arra, hogy a kormányt felhatalmazza, miszerint a kivándorlást valamely meghatározott vidékre a közrend tekintetéből, vagy a kivándorló életét, szabadságát és vagyonát komolyan fenyegető veszély esetében felfüggeszthesse. Ugyanily intézkedést foglal magában a jelen javaslat 5. §-a is. De a kormánynak nemcsak arra kell ügyelni, hogy a kivándorlók oly országokba vegyék útjokat, hol leginkább boldogulhatnak, hanem arra is, hogy ebben az útjokban a szerződésben biztosított jogaikat csakugyan élvezhessék, megrövidítéstől és kizsákmányolástól megóvassanak, és csakugyan rendeltetési helyökre szállíttassanak. A 6. §. tehát módot kivan adni a kormánynak, hogy azt az útvonalat, vagy útvonalakat, melyek e tekintetben legtöbb garantiát nyújtanak, megválaszthassa. Hogy hazai kikötőből, nevezetesen Fiúméból kiinduló útvonal e szempontból a legmegfelelőbb volna, bizonyításra sem szorul, miért is a kormány minden igyekezetét oda fordítandja,. hogy ily útvonal mielőbb létesüljön, és csak ha ez nem sikerülne, fog a külföldi kikötőkből kiinduló útvonalak közül választani. A javaslat II. fejezete a kivándorlás közvetítésével foglakozó szerveket határozza meg. Az 1881 : XXXVIII. t.-cz. a kivándorlás közvetítését ügynökségekre kívánta bizni, melyekre az engedélyt a belügyminister adhatja meg, és melyek hatósági felügyelet és ellenőrzés alá helyeztettek. Ily ügynökségekre azonban bizonyára abból a feltevésből kiindulva, hogy ha nincs kivándorlást közvetítő ügynökség, nem lesz kivándorló sem, engedély egyáltalán nem adatott, úgy, hogy az ország területén egyetlen egy engedélyezett kivándorlási ügynökség sem működött és jelenleg sem működik. Hogy e feltevés téves volt, mutatja az a tapasztalat, hogy az engedély nélküli titkos ügynökök csak annál jobban elszaporodtak. Arra nézve tehát, hogy az idézett törvényczikk által elfogadott kivándorlási ügynökségi intézmény helyes-e s általa a kivándorlás eléggé ellenőrizhető-e, hazánkban nem volt tapasztalat szerezhető. A külföld tapasztalatai azt mutatják, hogy az engedély alapján működő ügynökök is, minthogy a hajóvállalatok által minden egyes kivándorló után bizonyos provisió fizettetik, arra vannak utalva, hogy saját érdekükben minél több kivándorlót szállítsanak az illető vállalatnak; nem elégesznek meg tehát azzal, hogy a hozzájuk önként fordulókkal kössenek üzletet, hanem úgy hirdetmények, mint felhívások és alügynökeik utján minden lehetőt elkövetnek, hogy kivándorlókat sze-