Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról
195. szám. 273 Hogy ez intézkedés folytán a kivándorolni akarókra hátrány ne háruljon, az útlevélügyről alkotandó törvény és az annak végrehajtása tárgyában kibocsátandó rendelet utján gondoskodás fog történni, hogy az útlevélért folyamodók az útlevelet, törvényes akadály nem létében, a lehető legrövidebb utón és minden mellékes költség kikerülésével elnyerhessék. Az állampolgárokra nézve, a kik a hazát elhagyni és szerencséjüket idegenben készülnek keresni, kiváló érdekkel bir, hogy annak az országnak viszonyai felől, hová költözni óhajtanak, értesítést szerezhessenek, hogy ilyf ormán az oly országokba való kivándorlástól, melynek viszonyai általában vagy reájuk nézve kedvezőtlenek, még idején óvassanak, és más kedvezőbb tájak kiválasztására nekik mód adassék. Ennek szükségét azokban az államokban, melyeknél a kivándorlás már régebi) idő óta folyik, csakhamar érezték is és annak kielégítésére intézkedések is történtek. Angliában a kivándorlók tájékoztatása kezdetben a magántevékenységre volt utalva. A különféle munkásegyesületek ós egyéb közhasznú társulatok hasznos szolgálatokat tettek e téren. Azonban ez a magán hírszerzés kielégítőnek nem bizonyulván, az 1886. évben létesített »Emigrants Information Office« a kormány vezetése alatt ugyan, azonban a különböző testületek delegáltjainak és szakembereknek bevonásával szerveztetett. Belgiumban a consulok, főleg 1855. év óta, ama országok viszonyairól, melyekbe a belga kivándorlás irányul, részletes jelentéseket tartoznak tenni. Ezek a jelentések a külügyministerium által óvenkint összegyűjtetvén és kinyomatván, az ott kérdezősködő kivándorlókkal közöltettek. Az ily kérdezősködések azonban nagyon csekély számban fordultak elő, miért is, hogy a consulok által szolgáltatott értesítések a lakosság javára jobban legyenek értékesíthetők, a kormány az értesítésadásnak más módjához folyamodott. Ugyanis 1888. óv óta kezdetben csak a fővárosban, majd az összes tartományok székhelyein külön értesítő hivatalok állíttattak fel, melyek a röpiratok ós táblázatok alakjában közzétett tudósításokat az érdeklődőknek kiosztják. Németországban a kivándorolni készülők már régebb idő óta a birodalmi kanczellária utján nyerhettek igen részletes informatiókat. Azonban ez itt is csak igen csekély mértékben vétetett igénybe, minélfogva 1901-ben ez a szolgálat az eddigi bürokratikus eljárás mellőzésével, valamint a »német gyarmatosító társaság« és bizalmi férfiak bevonásával, illetve közreműködésével ujj ászerveztetett. Svájczban az 1888. évi kivándorlási törvény 25. §-a alapján a külügyi hivatal mellé felállított kivándorlási osztály egyik alosztálya (Kommissarische Abtheilung) gondoskodik, hogy a kivándorlók értesítéssel, tanácscsal ós ajánlásokkal láttassanak el, és a szövetsógtanács jelentései szerint ennek működése a hozzáfűzött várakozásokat kielégíti. Olaszországban ezt a szolgálatot a kivándorlási főbiztos és kivándorlási góczpontokon létesített vegyes helyi bizottságok vannak hivatva ellátni. A jelen javaslat 4. §-a szintén feladatává teszi a kormánynak, hogy a kivándorolni szándékozók kellő tájékoztatásáról gondoskodjék. E szolgálat részletes szervezése legczélszerűbben rendeleti utón lesz szervezendő, a melynél fősúly lesz fektetendő arra, hogy az a kivándorlásra való buzdítássá ne váljék, és hogy abba a külföldön szerzett tapasztalatok útmutatása szerint a társadalmi elemek is bevonassanak. Vannak országok ós vidékek, hol a kivándorló a kedvezőtlen klimatikus gazdasági vagy társadalmi viszonyoknál fogva vállalkozásával előreláthatólag kudarczot fog vallani. A kormány- ós a hatóságoknak már előzetesen gondoskodni kell tehát, hogy az állam polgárai ily vidékekre való kivándorlástól már saját érdekükben is visszatartassanak. Képvh. iromány. 1901—1906. VII. kötet. 35
