Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

195. szám. 269 évi költségvetésben jelentékenyebb összeget vettem fel, hogy abból a kivándoroltak lelki szükségleteinek kielégítéséhez és iskoláik segélyezéséhez hozzájárulhassak, — egyúttal arról is gondoskodván, hogy hazafias érzésű lelkészek és tanítók álljanak rendelkezésükre; végül az államkincstár nem csekély megterhelésével igyekeztem a visszavándorlást is elősegíteni. Ugyanis az utóbbi időben számos, a messze tengerentúli államokban, reményeiben csalódott és tönkrement polgára az államnak visszavágyódván a hazába, ezek hazaszállításának költségeit, miután a közös külügyi költségvetésben e czélra felvett összeg nem volt elégséges, a belügyi tárcza terhére elvállaltam. Ezeken felül még az illető ministerek figyelmét is felhívtam a kivándorlás nagymérvű terjedésére s egyúttal felkértem őket, hogy saját ügykörükön belül a kivándorlás csökkentésére minden lehető intézkedést megtegyenek. Mindezeket kiegészíti a ministeriumnak a gazdaság és ipar terén tett az a számtalan intézkedése, melyek a kivándorlásra vezethető kedvezőtlen állapotok javítását czélozzák. Ily főbb intézkedések: az iparvállalatok és gyárak nagymérvű segélyezése, a mezőgazdasági és hasonló foglalkozású munkások jogviszonyainak törvény általi szabályozása, gazdasági munkás- és cseléd-pénztárak létesítése, a népnek olcsóbb vagy éppen egész ingyenes vetőmagvakkal és gyümölcsfákkal való ellátása, a szőlő reconstructiójának nagy arányú elősegítése, a legszegényebb hegyvidéki lakosok gazdasági felsegélyezésére irányuló akczió fejlesztése és kiterjesztése, a nép keresetének emelése érdekében inségmunkák végeztetése, kölcsönök engedélyezése stb. stb. stb. Mindezek az intézkedések azonban, sajnos, nem voltak elégségesek s így a kormány elodázhatatlan kötelessége egyrészt minden eszközt és módot felhasználni a kivándorlás korlátozására, másrészt legalább a meg nem gátolható kivándorlást törvény utján szabályozni. A kivándorlás csökkentésére a közgazdasági és iparfejlesztési irányban teendő intézkedések képezik a leghathatósabb eszközt, és a kormány minden egyes tagja saját ügykörében mindent el fog követni, hogy ez irányban kedvezőbb állapotokat teremtsen és hogy mindazok az okok. melyek a kivándorlást elősegíthetik, lehetőleg elháríttassanak, a minek egyik bizonyítéka az is, hogy a kormány, a mint az a törvényhozásnak a napokban bejelentetett, a kereseti források szaporítása czéljából, a közel jövőben 200,000.000 korona erejéig terjedő beruházásokat szándékozik tenni, — hogy továbbá az eddig szép eredményt felmutató hegyvidéki közgazdasági akcziót legközelebb a székelységre s azután a többi hegyvidéki vármegyékre is kiterjeszti, — hogy a földadót legközelebbi időben rendezi, — végül az a nagy arányú telepítés, mely iránt a kormány legközelebb törvényjavaslatot fog beterjeszteni stb. stb. Azonban bármilyen kitűnőek lesznek is nálunk a közgazdasági és ipari, tehát a megélhetési viszonyok, — azért mindaddig, mig a hazánkban és a tengerentúli államokban fizetett munkabérek között oly nagy lesz a különbség és az utazás pedig a közlekedési eszközök tökéletesedése s a szállítási költségek folyton kedvezőbb alakulása miatt oly kevés nehézséggel fog járni, mint jelenleg, — a kivándorlás meg nem szűnik, mert mindig lesznek a hazának olyan fiai, a kik nem elégednek meg itthoni keresetükkel, hanem jobbnak reményében elvándorolnak messze országokba. Ezért a kivándorlás csökkentésére irányuló tevékenységen kivül a kivándorlási ügynek törvény utján való szabályozása is szükséges, még pedig nemcsak az állam, a közérdek, de maguknak a kivándorlóknak érdekében is, mert a kivándorlás mai rendezetlen állapota magukra a kivándorlókra is hátránynyal jár. Ugyanis a kivándorlás ezelőtt minden módon akadályozva s később is inkább csak