Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

270 195. szám. tűrve volt, a mi azt eredményezte, hogy a kivándorlók magukat szökevényeknek tekintették és ennek legelső folyománya az volt, hogy a kivándorlók a kivándorlási szándék nyilvánításától kezdve egész megérkezésük helyéig közprédái voltak azoknak a mindenféle ügynököknek, csalóknak és kizsákmányolóknak, a kik őket az egész utón végig zsarolták. Ezen kivül a mi kivándoroltjaink még az idegenben sem részesülnek oly támogatásban és segélyezésben, mint legtöbb állam alattvalói, a kiknek megvannak a maguk intézményei, jótékony egyesületei stb., a melyek őket oltalmukba veszik, s támogatásban részesítik, nem is szólva arról, hogy a többi államoknak megvan az a szerencsés helyzetük is, hogy gyarmataik lévén, az oda kivándoroltak nem veszítik el nemzetiségüket. Nekünk azonban olyan intézményeink, közművelődési ós társadalmi egyesületeink kellő számban nincsenek, a melyek a mieinket összetartanák, támogatnák, gyámolítanák és bennük a haza eszméjét, szeretetét továbbra is fentartanák. A nyugot-európai államok, hol a kivándorlás már régi idők óta, hol kisebb, hol nagyobb mérvben tart, ezt a kérdést már szintén törvényesen rendezték. Az ujabb időben ez ügyben keletkezett törvények közül főleg három érdemel ügyeimet, úgy kiválóságuknál, mint lehetőleg az egész anyagot felölelő terjedelmüknél fogva. Ezek az 1888. évi svájczi, az 1897. évi német birodalmi, ós az 1901. évi olasz törvények. Ezeknek főbb elvei a következőkben foglalhatók össze: a kivándorlás szabadságának kifejezett, vagy hallgatólagos fentartása mellett bizonyos szabatosan meghatározott korlátozásokat állítanak fel; a kivándorlás közvetítésével való foglalkozást hatósági engedélyhez kötik, mely csak teljes megbízhatóságot nyújtó egyéneknek, illetve társulatoknak, és csak bizonyos nagyobb összegű óvadék letétele után adatik meg; a kivándorlás közvetítésével foglalkozók ügyvitele szigorú hatósági ellenőrzés alá vettetik, mulasztásaikért büntettetnek; kötelezettségeik a kivándorlókkal szabatosan körüliratnak, s azok teljesítését biztosító rendelkezések tétetnek; a hajón való szállítás biztossága, a kivándorlók ellátása és egészségének megóvása érdekében a törvényben nyert felhatalmazás folytán kiadott részletes rendeletek ós utasítások intézkedtek; a központi hatóság (külügyminister, illetve birodalmi kanczellár) mellé mint véleményező testület, kivándorlási tanács szerveztetett; a kivándorlási ügy ellenőrzésere és felügyeletére külön orgánumok, biztosok, felügyelők alkalmaztatnak. A svájczi és az olasz törvény, továbbá a kivándorlóknak az általuk új lakhelyül kiszemelt külföldi állam összes őket érdeklő viszonyairól megbízható felvilágosítások adása, a kivándorlóknak esetleges panaszainak gyors orvoslása, azoknak a külföldön való támogatása és útbaigazítása iránt is intézkednek, s az olasz törvény a szállítók és" ügynökök közt egyrészt s a kivándorlók közt másrészt felmerülhető vitás kérdések eldöntésére külön bíróságot állít fel. Végül az olasz törvény még külön is könnyítő rendelkezéseket tartalmaz a kivándorlóttak hadkötelezettségének teljesítése tekintetében. A külföldi törvényekben foglalt s a gyakorlatban is helyeseknek bizonyult rendelkezéseket bizonyára mi is hasznunkra fordíthatjuk; e mellett azonban kiváló súlyt kell fektetnünk azokra a követelményekre, melyeket a szóban forgó ügy szabályozásánál sajátos hazai viszonyaink szabnak meg. A törvényes intézkedéseknek abból az alapelvből kell kiindulni, hogy bár a kivándorlás az országra fölötte káros, azzal, mint olyan ténynyel kell számolni, melyet teljesen megszüntetni, illetve elnyomni törvénynyel már csak azért sem lehet, mert nincs reá eszközünk s mert ez a szabad költözködés és önrendelkezés jogával ellenkeznék.