Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

268 195. szám. Legyen azonban bármi is az ok, a tény, a szomorú tény az, hogy a kivándorlás nemhogy csökkenne, hanem ijesztő mértékben növekszik és ez által a kivándorlás káros hatása mind súlyosabban nehezedik úgy közállapotainkra, mint gazdasági életünkre. Hiszen ha tőlünk csak a felesleges munkaerő vándorolna ki ós hozná haza a busás munkabéreket, nem volna baj! Es tényleg a nyugat-európai államokban azt tapasztaljuk, hogy egyrészről azokban a kivándorlók száma elenyészően csekély a mieinkkel szemben, másrészről, hogy onnan csakugyan csaknem kivétel nélkül az a felesleges munkaerő megy ki, a melynek az illető országokban megélhetési alapja nem kielégítő. Igaz, hogy ezek a kivándorlók sok pénzt küldenek haza. Ez tagadhatatlan, ezt statisztikai adatok igazolják. De ebből nem sok haszon van, mert elenyésző csekély azoknak a száma, a kik tényleg jelentékeny összeget küldenek, mig a legnagyobb részük nyomorog, tengődik és elvész. De egyébként nem is olyan tiszta összeg az, a mi így haza jön, mert azok, a kik ezt előnyül hozzák fel, megfeledkeznek arról az ellenértékről, a mely abból levonandó. így számottevő összeget tesz ki az, a mi az Európán át való utazáshoz, a kikötő városokban való tartózkodáshoz, a hajójegyre stb. szükséges minden kivándorlónak. Ezekhez veendő még az az összeg is, a melylyel a kivándorlónak a tengerentúli államok törvényei szerint, a partra szálláskor birnia kell. Ha mindezekhez hozzáveszszük azt a rendkívül nagy gazdasági veszteséget, a mely előáll az által, hogy az ilyen kivándorlók rendszerint az itthon meglevő kis vagyonukat elkótya-vetyólik, csakhogy meglegyen a kivándorláshoz szükséges pénzük, s ezt a tényleges veszteséget levonjuk abból, a mit haza küldenek, vagy haza hoznak, a fenmaradó összeg oly jelentéktelen, hogy ebből az okból azt mondani, hogy a kivándorlás előnyös, nagy tévedés. De ha a hazaküldött Összeg minden ellenérték nélkül tisztán folyna is be, még az által sem volna távolról sem ellensúlyozható az a nemzetgazdasági ós politikai hátrány, a mely a tömeges kivándorlásból az államra, a honvédelemre ós magára az egyesekre háramlik. így pl. pénzben ki nem számítható, pénzzel nem pótolható veszteséget képez az, ha nem a felesleges, hanem a szükséges, a nélkülözhetetlen munkaerők és a honvédelemre kötelezettek vándorolnak ki. Végül mily óriási erkölcsi veszteséget jelent az az államra, hogy ha az állam alkotó elemeinek egyik jelentékeny része teljesen elszakad a hazától, a másik jelentékeny része pedig, a mely haza jön, olyan tanokkal saturálva jön vissza, melyek az állam beinyugalmának megzavarására alkalmasak! Én a kormány átvételének első perczétől kezdve a kivándorlás kérdésével folyton a legnagyobb érdeklődéssel és behatóan foglalkozom és annak korlátozására az adott körülmények között és a rendelkezésre álló eszközökkel, már eddig is több intézkedést tettem. így az engedély nélkül működő ügynököknek kinyomozását és szigorú megbüntetését, a kivándorlásra csábító hirdetmények és ajánlatok becsempészésének és terjesztésének meggátlását, a lakosságnak felvilágosítását azokról a veszélyekről, melyek a kivándorlókat a tengerentúli államokban fenyegetik, a hatóságoknak különösen meghagytam; továbbá az útlevelekhez szükséges okmányok kiállításáért a községi közegek által szedetni szokott túlmagas díjak szedését betiltottam s azt is elrendeltem, hogy a helyenként fellépő kivándorlási mozgalom okai kipuhatoltassanak s ha azokat elhárítani lehet, ez iránt az illető ministerhez megfelelő javaslat terjesztessék fel. A kivándorlottak erkölcsi és anyagi támogatásáról is gondoskodni kívánván, a new-yorki magyar egyesületet, mely a kivándorlók részére munkát is közvetít, s a szűkölködőknek menhelyet ad, nagyobb évi segélyben részesítem. Már a folyó