Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

384 147. szám. több bajt némely ilyen egyesület vagyonkezelésénél. Akármilyen jók is az alapszabályok, akármilyen gondosan vannak is az ügykezelés szabályai megállapítva: az ilyenekben járatlan ember nem tudja azokat se megérteni, se megtartani, az agyafúrt szédelgő pedig könnyedén rászedi az ellenőrzésére kijelölt egyszerű embereket. Egy elpalástolt hiba, a felvételnek egy be nem tartott szabálya, esztendők múlva bőszülj a meg magát, — s a tagok egj napon arra ébrednek, hogy keservesen befizetgetett filléreik nincsenek sehol, pedig nem lopott senki, nem sikkasztott senki, csak a kétszerkettőt hibázták el valamikor. Ha nem is beszélünk a visszaélésekről, így is nyilvánvaló, hogy sok egyesület nem áll egészséges alapon, s ha ma még működik is, magában hordja már a biztos bukás csiráit. Tekintettel arra, hogy sok kis ember megtakarított filléréről, esztendőkön át élesztgetett reménykedéséről van szó: azt gondolom, komoly feladat ott, a hol kell, s a hol lehet, segélyt nyújtani a bukás ellen. Ennek az kínálkozik legjobb módjául, hogy kérelemre, az ilyen czélú egyesületek kezelését vegye át a segélypénztár, s a feloszlott egyesület tagjaiból külön segélyezési csoportokat alakítson. Természetes, hogy az egyesületeket a segélypénztár nem úgy fogja átvenni, a hogy a látszat szerint vannak, hanem úgy, a hogy a reális számítások szerint állanak. Nem lehetetlen, hogy itt-ott le kell szállítani a tagoknak igényeiket, lehet, hogy az egész eddigi működésről leszámolva, új alapon kell megépíteni az egész szervezetet: de mindez csak előnyére válik a tagoknak, mert most egy esetleges kisebb veszteség árán megmenthetik befizetéseik nagyobb részét, — mig ellenkező esetben, esetleg mindent odaveszthetnek. Nehogy az egyesülési szabadság szempontjából bármiféle félreértés támadjon, ha felesleges is, mégis kiemelem, hogy az ilyen egyesületek kezelésének átvétele az illető egyesületek akaratától fog függeni, A melyik egyesület óhajtani fogja ezt, s kérelmezi, az esetenként megállapítandó módozatok mellett a segélypénztár igazgatósága megalakítja a külön segélyezési csoportot. A melyik egyesület ezt saját maga nem kezdeményezi, úgy marad, a mint eddig volt. Megjegyzem még azt is, hogy az egyesületnek a kezelés átvételére vagy a feloszlásra vonatkozólag minden elhatározásánál ez után is meg kell tartani az alapszabályokban s a kormányrendeletekben előírt szabályokat. Mióta a segélypénztár működését megkezdette, a vidéki temetkezési, kiházasítási s egyéb egyesületek tagjai köréből nem egy helyről felhangzott az az óhajtás, hogy ha valamely ilyen czélú egyesület nyilvánvalólag rosszul intézi a maga dolgát, s ezt szabályszerű hatósági vizsgálattal megállapítják, az egyesület közgyűlésének ellenkező akaratával szemben is joga legyen a hatóságnak a kezelést a segélypénztárra bízni, esetleg a beolvasztást elrendelni. Bárha igaz az, hogy az egyesület vezetőségének, ha kivált anyagilag is érdekében áll a további működés, módjában áll a tagok világos kárára többséget csinálni saját álláspontja javára, s így a közgyűlés határozata nem mindig a tagok érdeke mellett szól; mégis tartózkodnunk kell attól, hogy ilyen esetben a kezelés átvételére vagy a beolvasztásra nézve felhatalmazást adjunk. Mert ha méltányolnunk kell is az egyes tagok veszélyeztetett anyagi érdekét: ez a veszélyeztetés egyáltalán nem lehet ok arra, hogy az egyesülési jogon sebet üssünk. Ha valamely egyesületben komoly hiba van: szabályszerű vizsgálat után fel lehet oszlatni s a tagok közül a ki akar, átmehet a sególypénztárhoz. Ha pedig nincsen olyan komoly ok, mely az egyesület feloszlatását indokolttá tenné: akkor a tagok jogos érdeke bizonyára nincsen veszélyeztetve, s így a beolvasztás elrendelése még az anyagi érdek emlegetésével se lenne megokolható. Az, hogy ha már úgy is feloszlattatik az egyesület, akkor a tagok érdeke szempontjából előnyösebb lenne, ha mindjárt beolvasztatnának a segély-