Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

147. szám. 381 A megtartott vizsgálat alkalmával egy egyesületnél megállapíttatott, hogy az egylet működésében az alapszabályoktól eltérve, a következő szabályellenességek történtek: 1. az alapszabályok 3. §-ának harmadik bekezdésében foglaltak ellenére a szülők és gyámok tudta nélkül bárkitől származó bejelentésre tagokat az egyletbe felvettek; 2. a tagdíjjal hátralókban levő tagoktól sem könyvecskéiket nem vonták be, sem azokat a tagok sorából nem törölték, minek folytán a hátralékosok is az egylet tagjaiként szerepeltek és bár kötelezettségüknek eleget nem tettek, igényük a nászjutalékra az egylettel szemben fennállt; 3. az alapszabályok 5. §-ának második bekezdése értelmében azon tagoknak nászjutalékából, a kik 120 frt eseti díjat még nem fizettek be, a hiányzó összeg a tartalékalap javára levonandó lett volna, mely összeg részben levonatott ugyan, de nem utaltatott a tartalékalapba; 4. jóllehet az alapszabályok 6. §-a szerint a közgyűlés teljes 2.000 taglétszám mellett jogosult a 20 kros eseti díjak kiutalására és a segélyösszeg felemelésére, már 1.700 létszámon alul az eseti díjak rendszeresen kifizettettek, a minek folytán az amúgy is magas nászjutalékokon felül még az eseti díjaknak is kiszolgáltatása által a még ki nem elégített tagok érzékenyen megkárosíttattak; 5. az alapszabályok 7. §-a szerint havonként 10 tagnál több nászjutalék nem lett volna kiadható s az egylet vezetősége a kifizethető 280 nászjutalék helyett — a mely összesen 74.477 K 20 f-rel. lett volna kielégítendő és ezen felül a fenti 3. pont értelmében 51.477 K a tartalékalapra lett volna fordítandó, — 461-et szolgáltatott ki, a mi 164.816 K összegbe került az egyletnek; tekintetbe véve az egyletnek jelenlegi 11.807 K 82 f vagyonát, a tartalékalap hiánya 39.669 K 58 f, a mely alapszabályellenesen ujabb nászjutalékokra kifizettetett, a helyett, hogy tartalékalap gyűjtésére fordíttatott volna; 6. 1900. évi január hó 1-étől kezdve, bár havonta 20-nál is több tagot elégítettek ki, az eseti díjakat havonként csak 10 nászjutalék után szedték, ígj 180 nászjutalék után elengedték a 20 kros eseti díjakat, a mely után 115.200 koronának kellett volna a pénztárba befolyni; 7. az esedékessé vált segélyösszegeket nem a jelentkezés sorrendjében, hanem önkényűleg, tetszés szerint fizették ki az egylet vezetői, az elnök által vezetett naplókban egyszer már beírt tagok nevei több helyen kivakarva, helyébe sokkal későbben jelentkezett tagok vannak beírva, mig a kitörőiteket egészen hátra tolták, de a napló betekintése magában véve elegendő tájékozást nyújt arra nézve is, hogy egyes tagokat 1—2 évvel is előbb elégítettek ki, más oly tagok hátrányára, a kik a jelentkezés sorrendjénél fogva első sorban birtak igénynyel a nászjutalék kiszolgáltatására és a kik azt mai napig sem vették kézhez; a vizsgálat adatai igazolják, hogy az egylet vezetősége ezen megkülönböztetést nem ötletszerűen tette rendszeresen, hanem különféle, többnyire anyagi érdekből; 8. ezen alapszabályellenes cselekményeken kivül a vizsgálat az egylet tisztviselőinek terhére súlyosabb beszámítás alá eső visszaélések elkövetését is megállapította, nevezetesen kiderült, hogy az egylet tisztviselői a tagkönyvecskékkel üzérkedést folytattak, a mennyiben a főszolgabírói jelentésben részletesen előadott több esetben beigazolást nyert, hogy a tisztviselők nászjutalék kifizetésére előjegyzett tagkönyvecskéket másoktól részint megvéve, részint kilépett tagok könyvecskéit megszerezve, maguknak saját kezeikhez a nászjutalókot — korábban bejelentett igények mellőzésével — kiutalták s ígj maguknak visszaélésszámba menőleg jogosulatlan anyagi hasznot biztosítottak; a nászjutalékok kifizetése körül könnyelműen jártak el, mert azt nemcsak az igényjogosult tagnak, hanem bárkinek, még oly egyénnek is kiszolgáltatták, akiről tudniok kellett, hogy üzérkedés folytán jutott a tagkönyv birtokába, jóllehet mindig a tagkönyvecske eredeti állítólagos tulajdonosának, vagyis a beírt tagnak a neve volt a később kitöltendő nyugta alá irva még oly esetben is, a midőn az illető saját vallomása szerint írni