Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.
Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről
380 147. szám. gazda akkor is ráfizet 70 K 20 fillért. Yégül figyelembe veendő az, hogy a 20. §. rendelkezése a megtérítés tekintetében előnyösebb, mint az 1900 : XVI. t.-cz. 39. §-a, mert azzal az összeggel, a mivel a szerint 5 évet válthatott volna meg a cseléd, a javaslat szerint a 9 évet is megválthatja. A 22. §. arra az esetre intézkedik, ha a cseléd kilép a szolgálatból, megváltja a tagsághoz való jogot, de nem tud tovább fizetni. Ilyen esetben is a legegyszerűbb volna: kifizetni a cselédnek a befizetett összeget. De ilyen rendelkezésnek az lenne az eredménye, hogy a tizedik év betöltése után csak azért, hogy egy kis pénzhez jusson, a cseléd kilépne a szolgálatból, vagyis ez a rendelkezés megdöntené az egész biztosítás czélját. Ezért tehát azt javaslom, hogy ha lehet, az igazgatóság vegye át a befizetett díjakkal a cselédet egy másik csoportba, vagy tőkésítse neki a befizetést. Ilyen esetben helye lehet a pénztár érdekének veszélyeztetése nélkül ilyen intézkedésnek, mert itt már az egész díjak a cseléd javára számíttatnak. A 23. §. a gazda kötelességének teljesítését kivánja biztosítani. Ha a gazda önként kötelezi magát a biztosításra, természetes, hogy akkor az önként vállalt kötelességét tartozik is teljesíteni s nem saját tetszésétől függ többé, hogy fizeti-e a díjakat vagy sem. A 24. §. a 20—23. §§-ban foglalt rendelkezéseket terjeszti ki az eddig eszközölt cselédbiztosításokra, azzal azonban, hogy a 20—23. §§-ok hatálya csak akkor vonatkozik az eddigi biztosításra, ha a gazda a jövőre nézve a központi igazgatósághoz beterjesztett szabályszerű, egyoldalúan vissza nem vonható nyilatkozatban kötelezi magát arra, hogy a cseléd után addig, a mig az szolgálatában áll, a tagsági díjakat egészen maga fogja fizetni. A 25. §. a munkaadó felelősségét állapítja meg arra az esetre, ha cselédje után az 1900: XVI. t.-cz. 8. §-ában kötelezett hozzájárulást nem viseli. Volt már több eset ugyanis, hogy a munkaadó kivonta a cselédet az összeírásból s a mikor a cselédet baleset érte, az a pénztártól mit sem kaphatott, mert a gazda az összeírásból a cselédet kihagyatta. Nehogy ilyen eltitkolás miatt a cseléd szenvedjen rövidséget, meg kell állapítani a gazda felelősségét, annyival inkább is, mert méltán lehet ezzel azt terhelni, a ki szándékosan kibújik a hozzájárulás kötelessége alól s ezzel azt koczkáztatja, hogy cselédje vagy annak családja koldusbotra jut. 26. §. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb baleset a cséplőgépnél s a szecskavágónál történik. Sok nyomorékja van e gépeknek már az országban. A baleset gyakorisága arra int, hogy a rendszerint ilyenül alkalmazott és kifejezetten ilyen munkára felfogadott etetők, fűtők, kéveadogatók kötelező biztosítása kimondassák. A javaslat 26. §-ában az van megállapítva, hogy a munkaadó köteles a biztosításról saját költségén gondoskodni, különben akkor is felelős a kárért, ha máskülönben gondatlanság nem is terheli. A biztosítás díja: egy évre egy korona lévén, a kötelezés anyagilag súlyos terhet nem ró a munkaadóra. Azt pedig, a ki különben is biztosítva van már baleset esetére, külön s újból nem kell biztosítani. 27. §. A kiházasítási, temetkezési, betegsegélyző s ezekkel hasonló czélú egyesületek között nem egy van, mely egyáltalán nem felel ínég hivatásának, sőt azzal ellentétesen, világos kárára van nemcsak a tagoknak, hanem a biztosítási ügj kívánatos elterjedésének is. A ministerelnök úr, mint belügyminister által a törvényhatóságokhoz e tárgyban kiadott rendeletek, az ilyen egyesületeknél rendeletére megtartott vizsgálatok jegyzőkönyvei feleslegessé teszik azt, hogy az imént mondottakat hosszasabban indokoljam. Néhány jellemző eset felemlítése, azt hiszem, megvilágítja az ilyen egyesületek kezelését:
