Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

370 147. szám. hogy a megejtett beható s pontos számítások megengedik azt, hogy a pénztár a visszafizetésre köteleztessék. A rokkantság esetében való visszafizetésre (3. §.) nézve még meg kell jegyeznem, hogy ilyen esetben a pénztár természetesen csak akkor fizeti ki a díjakat, ha a rokkantság fenforgása tényleg megállapíttatik. így hát a befizetett összegek visszanyerése nem a tag tetszésétől függ, mert ha így állna a dolog, bizonyára akadna nem egy könnyelmű ember, a ki megszorult helyzetében, csakhogy egy kis pénzhez jusson, munkaképtelensége czímén visszakérné a befizetett díjakat s így néhány koronáért lemondana minden jövendő előnyről. Ezt megengedni nem lehet, noha ez a pénztárra nézve anyagilag egészen előnyös volna, mert hiszen megmaradna vagyonában a díjak kamata s azzal szemben semmi koczkázatot nem kellene tovább viselnie. De a pénztárnak nem az ilyen nyerészkedés a feladata, hanem az, hogy megvédje tagjait még önmaguk könnyelműsége ellen is. 5. §. A segélypénztár működésének első esztendejében többen jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy engedtessék meg, miszerint a tagsági díjakat egy összegben több esztendőre befizessék s ilyen módon azokat az éveket, a melyekre a díjakat befizették, a tagsági évekbe beszámítsák. A mennyiben az 1900 : XVI. t.-cz. 43. §-a ezt a kedvezményt egy esztendőre, csak a gazdasági cselédek részére biztosította: ezeket a kérelmeket nem lehetett teljesíteni. Tekintettel arra, hogy különösen az idősebbekre nézve igen nagy fontosságú az, hogy ilyen módon beléphessenek a tagok közé, indokolt a kedvezménynek minden gazdálkodóra való kiterjesztése. A rendelkezés maga a pénztárra nézve nem hárít kedvezőtlen koczkázatot, ellenkezőleg, a mennyiben az utólagos befizetéssel beszámított esztendők folyama alatt a pénztár a koczkázatot nem viselte: a mathematikai számítások szerint előnyös is. Visszaélésekre a kiterjesztés nem ad módot, mert három évi várakozási időt állapít meg a §., a mivel ki van zárva annak lehetősége, hogy a pénztár rosszhiszeműleg megkárosíttassék, ezen felül pedig ki van kötve az előzetes orvosi vizsgálat is. Az orvosi vizsgálat díját maga a fél tartozik fizetni. A díj nagyságát nem kell meghatározni, mert a pénztár orvosai: a községi és járási orvosok, ezekre nézve pedig meg vannak állapítva a díjazások. 6. §. A gazdasági munkások legnagyobb részének az aratási munkabér képezi évi fő jövedelmét. Ha a munkás aratáskor beteg és nem tud aratni: egész háztartásának megbomlik az egyensúlya s esztendőkig alig tud kivergődni az ilyenkor csinált adósságokból. Mióta a segélypénztár intézménye megvan, azóta is sok oldalról hallottam kifejezni a munkásoknak azt a kívánságát, hogy ha aratáskor beteg a munkás s betegsége miatt nem tud keresni, ilyenkor is adjon a pénztár valami segítséget. Részemről ezt a kívánságot teljesen méltánylandónak találom, arra azonban, hogy a pénztár köteleztessék ilyenkor is bizonyos segélyt fizetni, nem tehetek javaslatot, mert absolute semmiféle bizonyos adatunk nincsen az ilyen megbetegülési esetekről. E miatt tehát lehetetlen kötelezővé tenni a segélyt, mert nyilvánvaló, hogy egj ilyen teljesen ismeretlen koczkázatot nem lehet az eddigi díjtételek mellett elvállalni, nem is szólva arról, hogy a betegség ürügyével a viszszaélésekre is volna elég alkalom. Ennélfogva ezúttal csak azt javaslom, hogy ilyen esetben a pénztár igazgatósága rendkívüli segélyt adhasson. Ezen a módon a mig egyfelől lehetővé teszszük azt, hogy méltánylást érdemlő esetekben a pénztár segélyt adhasson, másfelől megóvjuk a pénztárt minden rázkódtatástól. A segélyek emelésére rendelt külön tartalékalap czéljával az ilyen segélynyújtás nemcsak hogy nem ellenkezik, de részben épen ilyen esetekre gondolva létesíttetett az. / 7. §. Az 1900: XVI. t.-cz. 2. §-a szerint a rendes tagoknak két csoportja van.