Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

368 147. szám. beszerezzük, fokozatosan fejleszthetjük a segélypónztárt s ígj bár lassabban, de biztosabban, elérhetjük a kitűzött czélt, melyet felületes eljárással koczkára vetni nem szabad. Mielőtt a javaslat részleteire áttérnék, kiemelem, hogy ebből a javaslatból is hiányzik az, a mitől sokan a munkáskérdés megoldását várják: a kötelező biztosítás. Igaz, hogy ha kötelezővé tennők a biztosítást, egy §. rendelkezésére megszaporodnék a biztosítottak száma, de az a meggyőződésem, hogy a kötelező biztosítás terhét ma nem birná el se a gazda, se a munkás. Az idén, január 1-től május 7-ig, tehát abban az időszakban, a mikor legkisebb a munkás keresete: kótezerötszáznyolczvanhárom rendes és háromezernégyszázhuszonöt rendkívüli, összesen tehát hatezernyolcz új tag jelentkezett. Ez azt mutatja, hogy az intézmény úgj is gyökeret ver, ha a gazdasági viszonyok kellő mérlegelésével, fokozatosan haladunk a munkásbiztosítás terén. 1. §. Az 1900. évi XVI. t.-cz. 3. §-a szerint a rendes tagok csak kétszeres segélyt biztosíthatnak maguknak; tehát például: rokkantság esetére havi 20 korona; halál esetére 540 korona a biztosítható legmagasabb segély. E segélyösszegek a gazdasági munkás vagy cselédre nézve megfelelők, de az eddigi jelentkezésekből látjuk, hogy nagyon sok gazdálkodással foglalkozó van, kik készséggel belépnének az intézmény tagjai sorába, ha a segélyek többszörösére szerezhetnének jogot. A végből tehát, hogy a kisebb birtokosok, s általában a gazdasági igazgatás szolgálatában állók igényeinek is megfelelhessen a segélypónztár, szükséges megengedni, hogy egy-egy tag kettőnél több tagsági könyvet is szerezhessen. Az 1900. évi XVI. t.-cz. 3. §-ának ez a kiegészítése a pénztár koczkázatát nem teszi nagyobbá, mert a tag minden tagsági könyvre fizeti a díjakat, s az a körülmény, hogy egy tag többszörös befizetés révén a segély többszörösére szerez igényt, a pénztár által elvállalt koczkázatót nem teszi súlyosabbá. így tehát a javasolt rendelkezés által, a nélkül, hogy e kiegészítéssel az intézmény mérlegét órintenők, lehetővé tehetjük azt, hogy a segélypénztár keretébe bevonjuk a gazdálkodással foglalkozóknak azt a széles rétegét is, melynek megnyerése, a segélypónztár társadalom-politikai czélját tekintve, igen fontos feladat. A javaslat szerint öt tagsági könyvet minden előzetes engedély nélkül akárki válthat, ötnél többet, egészen tizig azonban csak az igazgatóságnak külön engedélyével lehet váltani. E rendelkezés indoka az, hogy kívánatos távol tartani az intézménytől azokat, a kiknek anyagi helyzete nem teszi szükségessé azt, hogy egy ilyen, az állam és a munkaadók által egyaránt támogatott intézmény jótéteményeit kihasználhassák. Az igazgatóságnak esetenkint módjában áll a jelentkező kérelme felett minden irányban való kellő tájékozódás után határozni s így távol tartani azokat, a kiket talán az a körülmény, hogy itt előzetes orvosi vizsgálat a felvételnél nincsen, különösen is ide vonzaná, a nélkül, hogy tulaj dónk épen ama kategóriákba tartoznának, melyek jóvoltára az intézmény létesíttetett. Az 1. §. egyéb rendelkezései az 1900. évi XVI. t.-cz. 3. §-ában foglaltakat alkalmazzák a kettőnél több tagsági könyv megszerzésének eseteire s így külön indokolást nem igényelnek. A §. utolsóelőtti bekezdése a rendkívüli tagoknál, tehát azoknál, a kik csak baleset esetére biztosítják magukat, szintén megengedi a többszörös biztosítást. Ezt a rendelkezést ugyanazok az okok támogatják, mint a melyeket az első és második csoportbeli tagokra nézve felhozni szerencsém volt. A §. végső pontja azt mondja ki, hogy mindenki csak egy tagsági jogot gyakorolhat. JSToha a részénytársaságokra való utalással felhozható volna az, hogy minden érdekeltségi egység után megillesse a tagot a tagsági jog gyakorlása, mégis, azt hiszem, nem volna helyes ily módon megcsinálni a szervezetet, mert a segélypénztár nem