Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-7. Zichy János gr. képviselő és társainak válász-feliratijavaslata

36 7. szám. A legszomorúbb pangást kell minden gazdasági téren konstatálnunk s több felé nehéz válságok jelei mutatkoznak. Különösen a segédmunkások, kisiparosok és a kisgazdák helysete kétségbeejtő úgy, hogy sok helyütt már-már az ország elnéptelenedését vonja maga után. A kisbirtok viszonyai mindenütt Európában, a törvényes öröklés és a végrendelkezési szabadság körében, kivételes intézkedés tárgyává tétettek, egyedül mi nálunk nem gondolt a törvényhozás és a közigazgatás ezekkel. Maga azon körülmény, hogy mi túlnyomólag földmíves nemzet vagyunk, az e téren való gondoskodást már régen követeli, a jelen helyzet pedig elodázhatatlanná teszi azt. Mert a földbirtok mindinkább elveszti a stabilitás jellegét, a család a tűzhelyét, a nép a vagyonát s a szegények elkeseredését növeli a mostoha elbánás, melyben a nép részesül. Ezért sürgetjük a kisbirtok érdekében a családi vagyonjog és az örökösödés kérdéseinek haladéktalan rendezését, nem várva be a magánjog codificatiój át, mint a hogy Felséged más országaiban kivételes intézkedésekkel ezt megtették. Sürgetjük azonban az egész helyzet megfigyelését és fölkarolását is. E részben a fősúlyt a fogyasztási, az árúértékesitési és a hitelszövetkezetékre kell fektetnünk. De csak úgy fognak ezek igazán a nép érdekeinek védelmére szolgálni, ha maga a nép alakítja, kezeli és ellenőrzi azokat, nem pedig ha azok a nagy tőke s a kormány hatalmi körébe vonatnak, mert ez utóbbi esetekben soha sem fog a nép a nagy tőke s a közvetítők nyomásától megszabadulni. Ép ezért érthetetlen Felséged kormányának ellenséges állásfoglalása a keresztény szövetkezetekkel szemben. De nemcsak a földmives, hanem a kisiparos munkájának és keresetének biztosítása is okvetlenül és sürgősen szükséges a hibás ipartörvény éknek megváltoztatásával és az ő viszonyaikhoz mért rendezésével, kiváltképen pedig az iparűzésnek képesítéshez való kötésével. A gazdák és iparosok hanyatlásának oka azon egyoldalú, hibás és Magyarország viszonyait nem tekintő gazdasági politika, melyet a szabadelvű kormányok és országgyűlési többségek évtizedekig folytattak s melynek keserves gyümölcsei sem indithatták a mostani kormányt arra, hogy ezen köz-elszegényedésre vezető politikai rendszerrel szakítson. ígérték ugyan és most is Ígérik az adók reformját, azonban mindeddig, valahány törvényjavaslat készült, az hatásában mindenkor csak az állami bevételek fokozását czélozta és igy a népnek nagyobb megterhelését okozta. Egész direkt adórendszerünk az igazságtalanságnak, aránytalanságnak, érthetetlenségnek, rendezetlenségnek s a kivető és végrehajtó közegek tetszésszerinti eljárásának tűrhetetlen egyvelege. A mindenképen zaklatott közönség a törvények és rendeletek tömkelegében teljesen ki van szolgáltatva az adókezelők önkényének s panaszaival orvoslást nem talál sehol, hacsak — nagy költséggel — ügyvédi közbenjáráshoz nem folyamodik. A direkt adókkal túlterhelve, az indirekt adókkal kereseti forrásaiban megtámadva, a szüntelen végrehajtásokkal adósságokba keverve, ingó és ingatlan vagyonától jóformán megfosztva, népünket valósággal inség fenyegeti. Háza és földje sem képezi többé biztos tulajdonát, hacsak a törvényhozás a földadó leszállításával, az uzsoratörvény szigorításával, a tőzsde reformdlásával és a létminimumnak meg állapításával, valamint annak végrehajtás elleni biztosításával nem segit rajta. Felséges Urunk! Megdöbbentően szomorú országunk állapota, A gazdasági hanyatlás és a hitelválságok egész osztályokat megfosztottak vagyonuktól, melyek ezelőtt a honföntartás, honvédelem, a nemzeti közművelődés, a szabadság és haladás tényezői voltak. Az állam, köztörvényhatóságok, községek és egyesek eladósodása általános