Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-7. Zichy János gr. képviselő és társainak válász-feliratijavaslata

7. szám. 37 úgy annyira, hogy annak veszedelmétől immár senki sem mentes. Az államnak és társadalomnak szilárd alapja, a földmívelők és munkások, a termelésnek, adófizetésnek és véderőnek főelemei meginogtak nemcsak birtokaikban és keresetűkben, hanem családjukban és erklöcseikben is, megfogyatkoztak hitökben és hazafiságukban s nem állhatván a nyomást, szétszóródnak. A züllés jelei, az iszákosság és bűntények, szaporodnak. Ki tagadhatná, hogy mindez gyászos következménye ama kormányrendszernek, mely oly sokáig semmit sem törődött a néppel és a társadalmi kérdésekkel, hanem föladatát az állam hatalmi tényezőinek növelésében és különösen az uralkodó kormányok és pártok érdekeinek szolgálatában merítette ki. Magyarországot a társadalom bomlása fenyegeti. A veszélyek, melyek a történelem tanúsága szerint, a nemzeteket és állami intézményeiket, sőt létöket is fenyegetik, ha a társadalmi betegségek támadják meg szervezetüké f, még komolyabbaknak tűnnek föl különböző nemzetiségek által lakott s ellenséges áramlatoktól körülvett hazánkra nézve. Az egész művelt világ szocziális kérdésekkel foglalkozik és ezeknek békés megoldására törekszik; Magyarország sem térhet ki azon kötelesség elöl, hogy társadalmilag szervezkedjék, ha erős állam akar lenni. Ezt a czélt, az eddig követett utón, a jelen kormány politikájával csak eltévesztheti. Mert mit ér, hogy ha némely kisebb bajokat alkalmi törvényekkel orvosol, egészben pedig a társadalmi romlást folyni engedi ? Itt sokkal gyökeresebb rendszabályokra van szükség, az állam politikájának, törvényhozásban és közkormányzatban, alapos irányváltozásra, társadalmunknak magánjogi, gazdasági, nemzeti és erkölcsi újjászervezésére, hogy a veszélyek elhárittassanak és az ezer éves magyar haza megtartassák. A társadalom csődjét a keresztény társadalom szervezésével lehet csak elkerülni. Az állam socialis törekvése, melyíyel a socialis forradalomnak gátat vetni óhajtunk, nem nélkülözheti a vallás segítségét és annak támogatását. A positiv hit, mely isteni kinyilatkoztatáson alapszik, a kereszténységben Isten akaratát teszi uralkodóvá az ember és állam fölött. Lelkiismeretében az Ő törvényének veti alá az egyént és ezen magasabb szentesítés alól nem oldja föl a törvényhozók és államférfiak erkölcsét sem. Csak, ha a keresztény erkölcstan áthatja a társadalmat és az államot, a szegényt és a gazdagot, hogy a kereszténység szelleme buzdítsa kötelességeinek teljesítésére és jó cselekedetek re az egész népet és annak törvényhozóit, csak úgy lesz áldás a munkán, az államban béke, a trónnak biztonság és a népnek boldogság. Ezt a keresztény hitet, mely századokig erős kapcsa és éltető lelke volt a magyarnak, a múlt évtizedekben megtámadta a magyar kormány s a törvényhozás az államból kivetette. Egyházpolitikai törvényeivel a kereszténységet, de különösen a hithű katholikusokat mélyen megsértette s a katholikus egyházat megaláztatásoknak és üldözéseknek tette ki, kiszolgáltatván azt ellenségeinek s nem ritkán köztisztviselők bántalmainak. Az egyház tekintélyének ezen lerontása, a vallás elveinek és a kereszténységnek védtelen kiszolgáltatása lényegesen fokozta a társadalmi oszlást, mely nemzetünk erejét emészti. Ugy saját meggyőződésünk, mint a katholikus egyháznak az egész püspöki kar által közzételt nyilatkozata szerint is, az egyházpolitikai törvények a katholikus hitelvvel ellenkeznek és az egyházat küldetése teljesítésében gátolják. Ezért. sem szűnhetünk meg ezen törvények revízióját sürgetni.