Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-7. Zichy János gr. képviselő és társainak válász-feliratijavaslata

7. szám. 35 Nem kisebb föladat vár a törvényhozásra, a kormány ismételten bejelentett szándékával, hogy a lejárt véderőtörvényt megújítsa. Nem zárkózunk el ennek szüksége elől. Hogy hazánk és Felséged többi országainak védképessége egyéves provizóriumok bizonytalanságának legyen kitéve, hibáztatjuk. Felelősségünk komolyságával fogjuk elbírálni a kormány előterjesztéseit. A mivel a trón és az ország biztonságának és a velünk állandó szövetségben élő királyságoknak és örökös tartományoknak tartozunk, kötelességeinknek megfelelni igyekszünk. Tudjuk, hogy a külső veszedelmekkel sikeresen szembeszállani csak úgy lehet, ha a legjobb és egyenlő fegyvereket adjuk hadviselő fiaink kezébe. Az általános hadviselési kötelezetiség elvét is meg kívánjuk tartani. Ám nem hunyhatunk szemet a katonai szolgálat túlságos kiterjesztésének kimeritő testi és anyagi terhei előtt, melyeket az elviselhetetlenségig fokozni népünkre nézve fölötte káros volna és nemcsak az állam pénzügyi egyensúlyát hozhatná zavarba, hanem utóbb a hadsereget is megfoszthatná az erős és egészséges ujonczoktól. Meggyőződésünk, hogy ez idő szerint sem a létszámot szaporítani, sem az ennek megfelelő' heréteket kitágítani, a nemzet szolgáltatási képességének túlfeszitése nélkül nem lehet. Közegészségügyi, pénzügyi, gazdasági, erkölcsi és katonai szempontok egyaránt ajánlatossá teszik a tényleges szolgálati időnek három évről való leszállítását. Egyébként is a katonai nevelés körül s a magyar ezredeknél a tisztikarnak törvényeink értelmében lehetőleg magyar honpolgárokkal való kiegészítésénél a magyar államiság jogos igényei és hűséges önfeláldozásában kipróbált nemzetünk lojális kívánságai az új . véderőtörvényben figyelembe veendők. Az okos mértéktartás a hadsereg létszámának és költségeinek megállapításában annyival indokoltabb, mert Felséged két állama között a közös költségekhez való hozzájárulás aránya törvényesen megállapítva ez ideig nincs és az ezzel járó bizonytalanság károsan befolyásolhatná mindazon viszonyokat, melyek 1867-ben Felséged többi országai és Magyarország között, kölcsönös egyezkedés utján, elintézendőknek állapíttattak meg. Magyarország gazdasági viszonyai és adóképessége minden ujabb megterhelést kizárnak. Ugyanazért nem járulhatnánk a vám- és kereskedelmi viszonyoknak, tarifáknak és külső államokkal váló szerződéseknek semmi olyatén szabályozásához, mely akár a határidőre, vagy a már törvénybe foglalt határozatokra nézve állandóbb lenne ; akár pedig Magyarország vám-politikai, pénzügyi és kereskedelmi önállóságát jogilag vagy tényleg megszorító határozatokkal nemzetünk károsodását vonhatná maga után. Nem nyilatkozhatunk ezen kérdésekről bővebben, sem a vámközösség föntartását nem ígérhetjük, mig a két kormány egyezkedésének eredményei az országgyűlés előtt ismeretlenek. Sőt az iránt sem vagyunk biztosítva, vájjon Magyarország részéről a viszonosság föltétele alatt elfogadott törvények a másik fél törvényhozásának hozzájárulásával megerősittetnek-e, vagy sem? De igenis óhajtjuk, hogy a külfölddel és különösen Németországgal kereskedelmi szerződések köttessenek oly módon, hogy ezek által Magyarország terményeinek a külföldi piaczok biztosíttassanak, legkivált pedig mezőgazdaságunk és gazdasági iparunk az idegen verseny romboló hatása ellen teljes védelmet találjon. Ha ezen czélokat Felséged kormánya a külföldi államokkal és Ausztriával folytatandó alkudozásaiban el nem érhetné, Magyarország nem tehetne mást, mint hogy, mindenkor föntartolt és mindenki által elismert jogával élve, külön vámterületen rendezze gazdasági életét s így kisértse meg méltányosan és barátságosan szerződni szomszédaival, mert nem mondhatunk le sem földmívelésünk életbevágó érdekeinek gondozásáról, sem iparunk fejlesztéséről, sem kereskedésünk szabad irányításáról. Ezek nélkül emelkedő állami kiadásainkat nem fedezhetjük. 5*