Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.
Irományszámok - 1901-7. Zichy János gr. képviselő és társainak válász-feliratijavaslata
34 7. szám. téktelen befolyásolás. Kevés az oly jómódú, józan és elfogulatlan választópolgár, ki ily körülmények közt a maga jobb meggyőződése mellett szilárdan megállani képes, s igy nem csoda, hogy a nép akarata, teljes mértékben, soha sem nyilvánulhat, kivált mikor a legutóbbi országos képviselőválasztások alkalmával is országszerte azt tapasztaltuk, hogy a Felséged kormányának közegei még a legszélsőbb ellenzékeket is támogatták és csak a 67-es alapon álló ellenzék ellen agitáltak. Ehhez járul a választási törvény tarthatatlan volta. Elavult választási törvényeink egyáltalában nem felelnek meg sem a haladó kor, sem a terjedő műveltség kívánalmainak, sem az osztó igazságnak és az állami terhek viselésével arányos politikai jogok egyenlőségének, sem pedig annak a közjogi alapelvnek, hogy a törvényhozásban az egész nép,. képviselői által, részt vegyen és igy a megválasztott képviselőház tekintélye iránt teljes bizalommal viseltessék. S minthogy Magyarország államiságának és összetartozandóságának egyik főtényezője: a népképviselet, veszélyeztetve látjuk nemzetünk egységét és alkotmányát, jia még a jelen országgyűlés sem gondoskodik olyan választási törvényről, mely befogadja a politikai jogokból kizárlak sokaságát, mindazokat, kik azokra egyenlő jogot tarthatnak és arra egyformán hivatottak; és nem szabályozza a választókerületeknek új és arányos beosztásával és a kőzségenkínt való titkos szavazással. Csak igy érhető e 1 , hogy a parlament igazán tiszta és meghamisitatlan letéteményese legyen az egész magyar nemzet politikai jogainak. Mélyen fájlaljuk, hogy azon évtizedek alatt, mióta alkotmányunk helyreállítva működik, az egymást követő kormányoknak és országgyűléseknek nem képezte gondját sem az egyesülési, sem a gyülekezési jognak, sem a szólásszabadságnak törvény utján való biztosítása, sem egyáltalán a közszabadságok fejlesztése, sem a közigazgatásnak olyan szervezése, mely a jogrendet a mostani társadalom igényeinek megfelelő módon tegye a tisztviselőkre és közönségre egyaránt kötelezővé. A polgárok méltán panaszkodnak, hogy terheiknek folytonos súlyosbítása és a hivataloknak és tisztviselőknek örökös szaporítása mellett a községi, a törvényhatósági és állami közigazgatásban nem találnak kellő rendet, ügyeiknek gyors és olcsó elintézését, pontosságot és egyöntetűséget, érdekeiknek gondozását, a gyöngék jogainak oltalmát, a szegény emberek iránt figyelmet és jóindulatot; ellenben gyakran találkoznak pártossággal, önkénynyel, kíméletlen bánásmóddal, meg nem torolt hivatalos visszaélésekkel, fogyatékos ellenőrzéssel, oktalan költségszaporitással és az önkormányzati jogoknak megsértésével. Évtizedek óta Ígérik a kormányok a közigazgatás reformját, s bár mindig nagy többség támogatja őket az országházban, kedvező eredmény helyett mindig rosszabbodik közigazgatásunk állapota, elannyira, hogy már nemcsak az egyszerű polgárokra, hanem a tisztviselőkre nézve is tűrhetetlen. Felséged kormánya föladatai közé sorozza ugyan a közigazgatás szervezését is, de csak egyes részleteket vesz föl a jelen országgyűlés munkarendjébe. Midőn nem állapítja meg sem az elveket, sem a kereieket, melyek szerint egész közigazgatásunkat átalakítani készül: azon aggodalmat kelti bennünk, hogy egyoldalúan, a hatalmi tényezők erősbitésével csak az állami érdekeket kívánja szolgálni s tájékozatlanságban hagyván a törvényhozást, apránkint fogja ősi megyei és községi önkormányzatunkat megfosztani a szabadságjogok maradékától. Kérnünk kell tehát a közigazgatás egyetemes reformját előterjesztett törvényjavaslatokban, hogy az országgyűlésnek módjában legyen megítélni a változtatások szükségét, helyességét, összhangját, költségét, és hogy úgy a polgároknak, mint a tisztviselőknek egyéni jogai és közszabadságai kellő biztosítékokkal megóva lesznek.
